„Vállalták ezt a küzdelmet a honért, pedig talán az elejétől fogva tudták, hogy az életük is odaveszhet ebben a szabadságharcban. Ugyanakkor senki nem foglalkozott a saját jövőjével és érdekeivel, csak Magyarország számított.” – folytatta beszédét a polgármester, majd hozzátette: az aradi vértanúk mártírok, akiket a forradalom és a maguk szabadságba vetett rendületlen hite tett azzá. – „Tanulhatunk abból, ahogyan éltek és amilyen bátran vállalták a halált. A mai napon a gyász és az elmúlás mellett gondoljunk arra is, hogy milyen gazdag az a nemzet, amelynek ilyen remek vezetői voltak. Legyünk büszkék arra, hogy a leszármazottaik lehetünk és tanuljunk az életükből. Vegyünk példát arról az összefogásról, amellyel ők éltek és harcoltak a hazáért.”
Történelmi visszatekintést Kúti László tartott. A Református Általános Iskola igazgatója arra intett: emlékezzünk a hősökre, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, és babérkoszorú helyett bitófa, vagy enyhébb büntetésként golyó általi halál jutott nekik osztályrészül. „A kivégzés helyszíne, Arad város neve szimbólum lett. Szimbóluma annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak is, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért, társadalmi haladásáért. Emléke nem lesújt vagy megfélemlít, hanem bátorít és ösztönöz.” – fogalmazott Kúti László, majd az aradi hősök mártírhalálának valódi erkölcsi nagysága megértésének fényében felidézte a forradalom és szabadságharc néhány fontos momentumát.
„Bátor férfiként, hős katonaként emlékezünk most ezekre a honvéd főtisztekre, akiktől ennyire retteghetett, félt a birodalom, hogy csak az ő igazságtalan elpusztításukkal érezhették magukat biztonságban kicsiny nemzetünk elnyomói. A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje.” – emlékezett beszédében az igazgató. Mint mondta: azért jó mártírokra emlékezni, mert vérük magvetés, és belőle új élet sarjad. „Az aradi tizenhárom megválasztotta, hogy kivel és ki ellen harcol. Dönteni kellett, és ki kellett tartani a döntés mellett. Ők ezt tették, így lettek hősökből mártírok. Nem a haláluk a példa, hanem az életük. Ha ezt tudjuk, akkor Arad nem a múltunk sötétlő árnyait idézi, hanem nemzetünk jövőjét láttatja! Nekünk magyaroknak fontos a hazánk. Fontos a nemzet, a nemzeti összetartozás, a nyelvünk, a kultúránk, a mi földünk, az európai keresztyén hagyományaink, fontos a család eszménye, a hűség, az igazmondás és a becsület, ez a magyar szabadság. A magyar szabadság és függetlenség eszménye az építés, az alkotás és az értékteremtés eszménye, sohasem a rombolásé. A szabadság nem az, amikor nem kell azt tennünk, amit mások akarnak, hanem az, amikor megtesszük, amit mi akarunk. A szabadság az, amikor teljes szívvel hiszünk, és teljes szívvel cselekszünk. Erre buzdítson bennünket az aradi hősök emléke!” – zárta gondolatait Kúti László.
Emlékező műsort a Református Általános Iskola irodalmi színpada adott. Az ünnepi műsort követően Nagysándor József emléktábláját koszorúzták meg a pártok, intézmények és szervezetek nevében, ahol a Kecskeméti Kiskun Huszár és Honvéd Egyesület gyalogosai működtek közre.
