Cegléden a Pesti úton hattyúkat láttak egy tóban. Nálunk egyre kevésbé ritkaság hattyút látni. Persze kérdés, melyiket.
A bütykös hattyú (Cygnus olor) már nálunk is költ a Fertő-tótól a Velencei-tóig. A nyári vizes üdülők, turisták szívesen etetik e madarakat a Balatonnál. De általában megmaradnak ott egész évben, az említett térségekben. A téli hideg azonban mozgásra készteti őket, mert a víz befagy, nincs rence, hínár, kevés a nádrügy és szittyóféle, az apró csigák, vízi férgek sem igazán elérhetők. Mint most, a kemény idő miatt szárnyra kapnak és elhúzódnak melegvizes kifolyókhoz, szennyvízgyűjtó tavaknál, sőt akár a Duna-deltába vagy akár távolabbra is.
Viszont ha az énekes hattyúról (Cygnus cygnus) van szó, amelyről azt tartja a néphit, hogy halála előtt énekel, az viszont jele annak, hogy Északon éppen nagyon zord idő van, ilyenkor ugyanis Dél felé húzódnak, ahol képesek némi élelmet szerezni. A hattyúk telelése időjárás függő, nehéz állandó telelő helyeket megnevezni, de ez igaz még az igazi költöző madarainknál is, a fehér gólyák erre a legjobb példák.
Ha sarkosan akarnám a jeleket magyarázni: bármelyik hattyúfaj-csapatról is van szó, nálunk hideget, messze Északon nagyon hideget jeleznek. De lehet a jelenség egy vagy többféle hattyúfajnak a vándorlása – akár nyáron is. Mint volt évekkel ezelőtt egy igen vizes május-júniusban, mikoris a Törteli úton, a Két nyárfánál – az út széléig ért a belvíz, s 6 hattyú – s nem hat tyúk – vígan úszkáltak a vízben. Volt, aki akkor libáknak látta, pedig „igazi” bütykös hattyúk voltak.
A leírtak értelmében, ha a Cigányszéknél, a Külső-Fürdőnél vagy a Gerje melletti szennyvíz átemelő tónál megfelelő körülményeket lelnek, akár téli tollas vendégeinkké is válhatnak.
Fotó: Töreki Zsolt
