1897-ben a keszthelyi Gazdasági Tanintézet (Georgicon) új helyre költözött, az akkor még csak egy emeletes tanépületbe, ami ma is része a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemnek. Lovassy sokkal kedvezőbb tárgyi feltételek mellett folytathatta itt tanári működését, gazdag gyűjteménytár és modern laboratórium, korszerű felszerelésekkel álltak rendelkezésére.
Szántalan cikke, tanulmánya jelent meg, főleg a madártani kutatásai körében, behatóan érdeklődött a Balaton madárvilága iránt. Az 1910-es évektől a háziállatok származása is foglalkoztatta, több írása jelent meg a ló, a szarvasmarha, kecske a juh, a sertés, a pásztorkutyák háziasítás előtti fiziognómiájáról.
Lovassyt 1916-ban kinevezték az akkor akadémiává fejlesztett keszthelyi intézmény élére. Nehéz időszakban vette át az irányítást, a háborús évek nehézségei az akadémiát sem kímélték. A tanítás szünetelt, a tanárok és hallgatók nagy része a harctérre került, az intézményben pedig kórházat rendeztek be. 1919 januárjában csak nagy erőfeszítések árán tudták – Lovassy irányításával – újból megindítani az oktatást. 1920-ban Lovassy és tanártársai is csatlakoztak ahhoz a kérelemhez, amely az akadémiai oktatás 4 évre való felemelését akarta elérni. Ez akkor nem valósult meg és Lovassyt 1921-ben nyugdíjazták.
Viszont jóval több ideje maradt élete főműve, a Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik (1927) megírására és kiadására; ezt méltán tekinthetjük az első korszerű magyar gazdasági állattannak. A kézikönyv általános állattani bevezetővel kezdődik, s ebben áttekinti az állatok rendszerezésének irányzatait. Hittel szólt a darwinizmus elméletéről, s Darwinról az volt a véleménye, hogy ő tekinthető a származástan igazi megalapozójának. Csak e tisztázó fejezetrész után tért rá a gerinces állatok öt rendszertani osztályának (halak, hüllők, kétéltűek, madarak és emlősök) részletes ismertetésére. Érdekelte a botanika is; 1898 körül a Hévízi-tóba tündérrózsákat telepített, ezekről többször is beszámolt, de foglalkozott a begóniával és az oszlopkaktuszokkal is.
Az 1920-30-as években töretlenül folytatta ornitológiai megfigyeléseit, szaklapokban ismertette eredményeit. Az 1930-as évek elején több írása is megjelent a pusztuló Ecsedi-láp madárvilágáról. Utolsó írása (83 évesen) a balkáni (török) gerlével foglalkozott 1938-ban. A Keszthelyi Hírlapon kívül is, több száz kisebb-nagyobb cikke jelent meg önálló könyvei mellett. Szerteágazó társadalmi tevékenységet fejtett ki, a Természettudományi Társulat, valamint a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók központi választmányainak tagja volt, s nagy megtiszteltetésnek tartotta, amikor 1929-ben a földművelésügyi miniszter a Madártani Intézet tiszteletbeli tagjává nevezte ki. 1892-től pedig 12 éven át a Keszthelyi Hírlap felelős szerkesztője volt.
Keszthely legnagyobb egyéniségei között tartják számon, mert a helyi múzeum megszervezése és ápolása kiemelkedő érdeme. 1898-ban alakult meg a Balatoni Múzeum Egyesület, aminek első elnöke volt 1941-ig. Nagyon sokat dolgozott érte: gyűjtötte a muzeális anyagot, 1903-ban évkönyvet jelentetett meg, intézte az adminisztrációt, s a múzeumnak megfelelő helyet igyekezett szerezni. Önálló múzeumépület építése végül 1925-ben kezdődött meg, de csak 1935-ben készült el. A mai Keszthelyi Balatoni Múzeum létrehozása elsősorban Lovassy érdeme. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte, a II. világháború eseményei, a Balatoni Múzeum anyagának elhurcolása és pusztulása nagyon megviselte. 1946. július 8-án hunyt el Keszthelyen.
Ami viszont az utókor sürgető feladata, hogy kerüljön sor Lovassy professzor abonyi és ceglédi kapcsolatainak a feltárására, mert mindkét város gazdagabb lehetne tőle…
ESDÉ
1. kép Tanári kar Keszthelyen (hátsó sorban a 6.)
2. kép Lovassy mellszobra Keszthelyen (Szabolcs Péter alkotása)
3. kép A híres tündérrózsa
4. kép Hévíz címere
