A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2000-ben fejezte be tanulmányait. A Budapesti Moulin Rouge énekes konferansziéjaként performanszot mutatott be diplomamunkaként, amely annyira elsöprő volt, hogy másnap minden jelentős napilap foglalkozott vele. A színpadon aratott siker után újabb sikerek következtek, hiszen egy műemlék épület falát díszítő, nagyszabású falfestményével is kivívta a nagyérdemű elismerését.
A diploma megszerzése után Gábriel a zenés színház felé fordult. Sokoldalú művész, színpadi tehetsége korán megmutatkozott. Emlékezetes a Kabaré konferansziéjának megformálása, amelyről a Broadway legnagyobb alakjai is elismerően nyilatkoztak. Alakítását a Színészkamara Színész I. oklevéllel díjazta. Nemzetközi sikerei revüszínházakban és színházi fesztiválokon (Obscenes – Liverpool, Salt&Sugar – Kijev) folytatódtak, ahol a musical dalok mellett a klasszikus magyar orfeum- és táncdalok angol változataival és jazz-sztenderdekkel nyűgözött le mindenkit.
Mesterei: Garai Attila, Paál István, Bakó Gábor, Kalmár Péter.
Szöget ütött a fejembe ez a név: Garai Attila. A ceglédiek ismerik a nevét, hiszen sokszor volt itt vendég. Az őt körülvevő legenda valószínűleg a budapesti Gellért Hotel teraszáról indult, valamikor 1960 körül, amikor jazz együttese ezen a divatos és elegáns helyen kezdett játszani.
Ő volt a mestere Gábrielnek is, előtte tiszteleg műsorával, amit április 9-én 19 órakor mutat be a Kossuth Művelődési Központban.
Ahogy Gálvölgyi János mondta:
„…régi, nagy slágerek, egy fantasztikusan tehetséges művész előadásában.”
S Petrényi Zsuzsa
