A napokban meglátogattuk Tar László mérnök tanár urat jómagam és Balázs János, akivel közel 40 évig voltunk társak a kőműves szakmában. Tanárunk volt a Bem iskolában Laci bácsi, aki 35 éven át tanította a szakma fogásaira a diákokat. A hosszú évek alatt igen sok munkát és házat építettünk fel, melyekről egy tablót készíttettünk, amit elhoztunk Laci bácsinak megmutatni. Laci bácsi örült, hogy meglátogattuk, felesége is kedvesen fogadott minket.
Ahogy visszaemlékezünk mindig komoly és segítőkész volt a tanár úr, türelmesen és megérthetően adta át a mérnöki, szakmai tudását. Mi megfogadtuk és hasznosan használtuk a kapott tudást és becsületet. A gyakorlati munkát az Építőipari Ktsz-nél végeztük, brigádunkban a mestereink Őze László, Kmety László, Szegedi Lajos, Peszeki Sándor és Somodi József voltak, kiktől sok szakmai fogást tanultunk.
A képen Laci bácsi, Józsi bá, Jani bá, azért van így írva, mert Laci bácsi 93 éves, mi meg csak 66 és 64 évesek vagyunk, majd évek múlva talán bácsik lehetünk, ha a teremtő is úgy akarja.
Beszélgetésünkből kiderült sajnos, kevés a szakmára jelentkező és dolgozni akaró gyerek. A mai gyerekek inkább számítógépeznek, igaz azt is ujjaikkal kell kezelni. Mi viszont az ujjainkat a szerszámok fogására használjuk, és így jön létre minden munka és alkotás.
Egy kis visszaemlékezés: másodéves tanuló voltam 1967-ben, amikor Laci bácsitól elkéredzkedtem az iskolából. Volt egy kis fusi munkám, amit még a kevés tudásommal is el mertem vállalni, segédmunkásnak kértem az elsősöktől szintén egy gyereket, akit két napra elengedett a tanár úr. A gyakorlat is fontos – mondta a tanár úr, de használjátok az elméletet is. Jó munkát! Ezeket a tanácsokat meg is fogadtuk.
Tanár úrnak jó egészséget kíván egykori diákja,
Józsi bá
