Ennél gyakrabban kimondott közhellyel ritkán találkozunk. Pedig igazságtartalma igen nagy.
De, hogy a szerencse mellénk szegődjön, talán más is kell! Hogy így van-e, ezt majd döntse el a kedves olvasó az alábbi kis történet végén. Én már eldöntöttem…
A nőgyógyász ügyeletes kilépett a műtőajtón és levetette a kesztyűjét. Jól döntött, nyugtázta magában, hiszen minden félrevezető információ ellenére a betegnek méhen kívüli terhessége volt. Nem nagy ügy – hiszen „csak ki kell halászni” a több tízezer ellátott eset közül a hasonlókat – meg kell fogni a beteg pulzusát és gyanítható a diagnózis. Az ultrahang már csak megerősíti a gyanút.
Az osztályos nővér már várt rá. Két esetet referált.
Egy 27 hetes terhesnek gyakori vizelési ingere van, tíz-tizenöt percenként jár az illemhelyre, fáj a hasa. Felfázása van. Tegnap járt orvosnál, antibiotikumot kapott, de nem javult.
A kismama tenyerét a hasára helyezve – milyen jellegzetes tartás – néhány bizonytalan lépést tett az orvos felé. Kissé meggörnyedt, az arca megfeszült. Ez szülés, villant be a felismerés.
Vizsgálat. A magzat feje már a szülőcsatornában van, csak a burok tartja vissza. Koraszülött- centrumba szállítani már nem lehet. Becsült súly: 1000 gr. Azonnal fekvőkocsi, szülőszoba! Gyermekorvossal megbeszélés, majd konzultáció Budapesttel. A vonal végén a Péter Czerny Alapítvány koraszülött mentést irányítója. A koraszülött mentők csapatának javaslata: ”Indulunk, ha lehet, tartsátok vissza!” 50 perc múlva szirénázó mentőautó hangja. Hála Istennek, itt vannak! Lehet magzatburkot repeszteni. Három perc múlva néhány cérnavékony nyöszörgés jelzi: megérkeztem!
Innentől kezdődik a csoda. A koraszülött ellátását negyven feletti doktornő vezeti. Halk, de pontos utasítások. Az összeszokottság rendkívüli. A szakmai magabiztosság még a sokat látott, 44 éve a pályán lévő szülészt is lenyűgözi. Közben, szinte megható figyelmesség és kedvesség a néhány perce ezer gramm súllyal született baba és az édesanyja felé. A doktornő hangja megnyugtat, simogat. Az édesanya rémülete is kezd oldódni, annak ellenére, hogy a pici szinte elvész a csövek és a műszerek labirintusában.
Az ellátás sikeres. Fotó a babáról – igazán mókás a kis kötött sapkájában – majd egy fotó a már mosolygó édesanyáról, aki megérintheti a kis jövevényt. A baba képe az anya mellé kerül, az anyáé már az inkubátorban van. Ők már soha nem válnak el egymástól. Az elkövetkező napok távolsága csak fizikai kettőjük között. A pillanat felemelő….
A sokat látott szülész hirtelen elfordul, egy pillanatra kibámul a fóliázott ablakon, majd gyorsan elindul, mint akinek sürgős elintéznivalója van…
A hatalmas, számtalan műszerrel felszerelt inkubátorban szinte elvész a csöppség, de a gépek és az orvosok vigyáznak rá. Biztonságban van. Jó utat kisember! Jó utat!
Dr. Habony Pál
Megható történet egy kiváló embertől és orvostól !