A jó iskola játszva tanítja a gyerekeket, így könnyítve meg a kicsiknek az óvodából az iskolába való átmenetet. A tudást, az ismeretanyagokat játékok útján is elsajátíthatják, elmélyíthetik az elsősök, és közben megszokhatják az iskolai életet, a tantárgyakat, az új létformát. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, mikor nemrég bepillantást nyerhettem Orosz Istvánné, Judit néni egyik órájára az 1.a osztályban.
Judit néni nem szereti a megszokott dolgokat. Ezt már előző évi bemutató óráján is bizonyította a szülők számára, mikor a matek óra kellős közepén hatalmas lufik kerültek elő. Az összeadásoktól elfáradt gyerekek néhány perc dobálás és ügyességi játékok után jókedvűen ültek vissza a helyükre számolni.
A mostani elsősöknek február közeledtével macis napokat tartott, hogy könnyebben előcsalogathassák a medvét a barlangjából. A kis diákok vidáman hozták a macijukat, mint egykor az oviba, és a szintén nebulóvá vált bocsokat saját maguk tanítgatták tanító nénijük vezetésével. Hogy még izgalmasabb legyen az első óra a mackó diákok számára, nem is az iskolában ültek, hanem elcammogtak a közeli Új Nemzedék Központ Ceglédi Közösségi Térbe, ahol Kottes Anikó kínálta őket – méz híján – hellyel. A gyerekek Judit nénivel és dr. Madarászné Varsányi Ágnes napközis tanítóval játszottak, mondókáztak, énekeltek. Előbb elmondtak egy ismert verset, majd egy újabbat tanultak, hogy könnyebben megjegyezzék, el is mutogatták. Később három csoportra oszlottak és így kaptak feladatokat. Az első csoport medvéket színezett, amiket, miután elkészültek, a nyakukba akaszthattak a tanulók. A második csoport azt a feladatot kapta, hogy mackót rajzoljanak folytatásokban: ki a fejét, ki a szemét, ki a fülét és így tovább. Ez a munka azért nem volt olyan könnyű, amilyennek hangzik, mert a rajzolónak bekötötték a szemét és a társa irányította. A harmadik csoport Kottes Anikóval játszott. A diákok nagy lelkesedéssel és örömmel vettek részt ezen az órán.
A helyszín nem volt ismeretlen a gyerekeknek, már második alkalommal tartottak itt foglalkozásokat nekik. Az első alkalommal az olvasás és a matek óra került át az iskolához közeli fiatalokkal foglalkozó térbe. Természetesen ezek az órák sem a frontális oktatás jegyében zajlottak. Frontális?!: a diákok kupacokban a földön dolgozva oldották meg a feladatokat. Judit néni kooperatív módszert alkalmazva osztotta ki a munkát. A kis tanulók egymást segítve tanultak. Itt senki sem unatkozott: valaki betűzött, valaki számolt, valaki a szótagokat pakolgatta egymás mellé. Akár kis cetlik, akár óriási lapok kerültek eléjük a lényeg az együttműködés és a gyakorlás volt vidám hangulatban.
A macis napok az iskolában folytatódtak. A bocsok megtudhatták, hogyan kell olvasni, írni, számolni, sőt még tornázhattak is. Biztos vagyok benne, hogy a tananyag elsajátítása mellett a gyerekek sokkal több dolgot is tanulnak ezeken az órákon. Ilyen a csapatmunka, empátia, lelkesedés, nyitottság és a tanulás öröme.
Ecseriné Simon Szilvia
szülő
