Idén is Csíkszeredában ünnepelte a gimnázium leánykara március 15-ét. Több mint egy évtizede a városi főünnepség állandó résztvevői a ceglédi lányok.
Március 13-án az egész napos utazás után kissé fáradtan este érkeztünk meg a vendéglátó Nagy István Művészeti Líceumba. Sokan már régi ismerősként üdvözölték egymást. Kedden a csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony erődtemplomot látogattuk meg, ahol megcsodálhattuk a gótikus és barokk freskótöredékeket, s természetesen a kórus énekelt is a templomban.
Utána a helyi füves ember, Maczalik Ernő biológia szakos tanár tartott egy érdekes előadást, végül egy gyapjúfeldolgozó kisvállalkozást látogattunk meg. Este a Szent Kereszt templomban adtak hangversenyt a lányok. A szerencsések ezután a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fergeteges előadását tekinthették meg.
Március 15-e az ünnepléssel telt. A felnőttek délelőtt a Petőfi Sándor Általános Iskola ünnepségén vettek részt, délután a Gál Sándor szobornál koszorúztak, ahonnan a több ezres tömeg átvonult a Mikó vár elé a központi ünnepségre, ahol a leánykar is énekelt.
Utána a Csiki Kamarazenekar gálaműsorát követően a felnőttek a hivatalos fogadáson vettek részt. Március 16-án reggel búcsút mondtunk vendéglátóinknak, s a havas Hargitán átkelve Cegléd felé vettük utunkat, s este szerencsésen megérkeztünk.
Örülök, hogy a leánykar évről-évre aktív részese ennek az ünnepségnek, s szerencsésnek érzem magam, hogy magam is többször megtapasztalhattam, hogyan ünnepelnek a székelyek március 15-én. Ezen a napon Székelyföld nem csupán ünnepel és emlékezik az 1848-as forradalmi eseményekre, ez az együtt ünneplés összetartó erő számukra. Ezen a napon kicsik, nagyok, fiatalok, idősek együtt ünnepelnek. Ebből is merítenek erőt mindennapi küzdelmeikhez, hiszen ahogyan 169 évvel ezelőtt harcolni kellett eleinknek a szabadságért, a kisebbségben élő magyaroknak ma is meg kell küzdeniük szülőföldjükön a megmaradásért, az anyanyelv használatáért. Felemelő érzés volt hallgatni, ahogy a több ezres tömeg együtt énekelte a lányokkal: „Kossuth Lajos azt üzente…”
Etelka Volter
