Már két évtizedes hagyomány, hogy a Gimnázium leánykara Erdélyben, a Csíkszeredai Művészeti Líceum zenészei pedig Cegléden adnak koncertet.
A kapcsolat létrehozói az akkori csíki alpolgármester Erdélyi István, a ceglédiek részéről Szentpéteri Kálmán, Újházi György és Dr. Kürti György az idei március 15-e alkalmából is találkoztak Csíkszeredában. Nem lehetett velük a tavaly elhunyt Takács Miklós, akire a fájdalom szavaival emlékeztek. Ismét velük volt Soltészné Lédeczi Judit Liszt-díjas karnagy, aki felépült súlyos betegségéből, többek között a fellépésekre készülve kapott új erőt. Fazekas Zsuzsanna korrepetitorként és zongorakísérőként, Albert Ágnessel tanárnővel együtt dolgozva segített a kórus munkájának folytonosságában, novemberben a csíki küldöttség fogadásában és az ünnepi csíki koncertek előkészítésében. Az Erdély leghidegebb zugába induló buszon a korábbiaknál kisebb létszámú kórus foglalt helyet, a csomagtartóban a fellépő ruhák, az elektromos zongora és a Díszteremben bemutatott remek képzőművészeti kiállítás anyagán kívül különlegességek is helyet kaptak. Egy latin-amerikai eredetű ütőhangszer. a cajon, mely először szólalt meg a lánykar muzsikájában a műsort záró gospel előadása közben. Nagyobbrészt egyházi ihletésű és a környék népéletét idéző kórusművek hangzottak el a koncerten, melyet a csíkszeredai Szent Kereszt kistemplomban adtak. Nem lehetett érezni hátrányát a kisebb létszámnak, Albert Ágnes és Kókai Laura remek szólói tovább emelték a kiérlelt produkció fényét. A csomagtartóban egy nagyméretű fafaragás is érkezett, mely a középkori mesterek inspirációjával a múlt században készült és Krisztus kereszthalálának jelenetét ábrázolja. Az Újházi György adománya épp ebbe a mértéktartóan díszes, meghitt hangulatú barokk templomba kerül majd. Szintén az ARTEM Galériának köszönhető, hogy a Líceum igazgatói irodáját egy értékes Nagy Istvántól (a Líceum névadója, csíkmindszenti származású festőművész -1873-1937) származó rajz díszíti, illetve hogy a Petőfi Iskola bejárati folyosóján a szép koszorúzó ünnepség alkalmából Bakányi Gyula ceglédi festőművész elemi erejű Petőfi portréja kapott helyet. E dalok és műtárgyak egy olyan „maroknyi székelynek” szólnak és szolgálnak, akik nem piros betűs napon ünneplik Gál Sándor és 200 harcostársa vértanúságát a Nyerges-tetőn, sokszor a metszően hideg szélben, hóban – dologból jövet- hallgatják vezetőik szenvedélyes beszédeit a Mikó vár előtt, fogukat összeszorítva megmaradnak szülőföldükön, hol nehéz, hol súlyos terhek közt székelynek, magyarnak. Azokat erősítik, akikből összeállt a csodálatos Hargita Néptáncegyüttes, melynek Táncoljatok című műsorát láthattuk. A Csíki Kamarazenekart, amely Kodály, Bartók és Brahms szerzeményeivel közös örökségünket ápolja és terjeszti, vagy a csíkkarcfalvi biológiatanárt, „füvesembert”, Ernő bácsit, ki magával ragadóan mutatta be szűkebb hazája flóráját laptopjáról vetített előadásában. A Líceum architektúra tanárát, Máthé Klárát, aki diákjainak izgalmas kísérletezésen keresztül tanítja meg a népi építészet, de a toronyházépítés statikáját is.
Imets László és Kovács Levente líceumi igazgató uraktól mi is ajándékcsomagot kaptunk a búcsúvacsorán. Azonban, amit a négy nap alatt vehettünk át Csíkban, az biztos nem férne el a kis papírzacskóban, de még a busz poggyászterében sem. Volter Etelka igazgatóhelyettes asszony fogalmazta meg hazafelé úton: Nem szeretné kipróbálni, hogy milyen az erdélyi körülmények közt élve ünnepelni, de ahogy ott ezt teszik, az rendkívül felemelő és emlékezetes. Érdemes újra és újra megélni!
Rónai Gábor CKLG tanára
