Amikor előhoztuk az egykori halas kút ügyét (Ceglédi Panoráma 10. évf. 22-24.), arra gondoltunk, lesz gyors megoldás. Megjelentek a fotók: Vézner Imre bácsi a fiával a működő csobogó kútnál, majd egy másik amatőr fotó – érdekes módon, azóta még a képek is elérhetetlenek lettek. Mondogattam is, minek adtam vissza a tulajdonosoknak…
Kiderült az is, hogy a Fügefalevél (1966) című Máriássy Félix-film egy képzeletbeli fiúgyermek meztelen alakos kútjának bohózatát formálta, – ami felzúdulást váltott ki a párt ás tanács vezetői részéről – nem a konkrét kutunkat. Következett a Pesti úti Gyümölcsfelvásárló telephely, valami miatt oda került ki a kútegyüttes 1957/58 táján, mert kellett a hely a Dózsa-szobornak. Persze, kérdés, hogy műalkotások hogyan kerülhettek ki egy üzemterületre, amelynek a helye a mindenkori szobor-raktárban lett volna…
Egyszer csak nagyon kedvezményesen Tiszakécskén üdülőtelkeket kezdtek kimérni bennfentes ceglédieknek is. Így került Kécskére a kút, amelyről csak előkerült egy jó minőségű fotó, bár az inkább a kisgyerekre, semmint a szoborcsoportra fókuszált. Itt a „nyomozásban” újból elakadtam, mert az ősállapotú telket nem lehet azonosítani, meg a kisgyermekről sem derült ki, hogy ki ő.
Felvettem a kapcsolatot Tiszakécske polgármesterével, ígért segítséget. Ugyanis Cegléd városa csak annyit szeretne, hogy méretarányosan meglenne a halas kút két alakja, amit másolatban újra lehetne faragni. Ugyanis lenne helye a városban!
Hihetetlen hallgatás övezi a kutat, az állandó morgással azt tudtuk csak eddig elérni, hogy már dereng. De csak akkor lesz megoldása, ha felvirrad: és beszélnek az érintettek. E sorok írója sem most, sem a múltban nem volt nyomozó, így az eltulajdonló személy jelentkezése már semmiféle következménnyel nem járhat. Csak szólaljon már meg végre, aki ott dolgozott a telephelyen és Kécskére elvitte a kutat. Szeretném, ha a törekvésünk nem lenne továbbra is kútba esett terv.
ESDÉ
