Leginkább a pult mögött látjuk a moziban. Néha jegyet szed, néha söprűvel a kezében jön-megy, de mindig ő az, akihez bátran fordulhatunk információért, a tájékoztatás mellé jókedvű mosolyt is kapunk. Ő Hosszú Zsuzsi. Kérdezném az életéről, de csak a munkájáról beszél. Feladom… hát legyen!
-Ápolónőként dolgoztam 14 évig Budapesten. Aztán úgy gondoltam, hazajövök. Nagyon szerettem azt a munkát is, megbecsültek, támogattak, de hát a család hazahívott, és jöttem. Itthon a házunk kertészeti munkáit végeztem, amiért megkaptam a „társasház előtti legszebb közterület” díjat. Még most is nagyon büszke vagyok rá! Ez egy vándorkupa, nemsokára át kell adnom a következő nyertesnek. Nehéz lesz tőle megválnom! – mondja nevetve.
És a mozi? Hogy kerültél oda?
-Anyuka lett, aki itt dolgozott, az ő helyére jöttem. Változatos munka ez, négyen vagyunk itt felváltva, szinte mindenki mindent csinál. Ma például én vagyok a „büfés kislány”… – és megint mosolyra húzódik a szája.
-Te mindig mosolyogsz? – kérdezem hitetlenkedve.
-Nekem is vannak rossz napjaim, mint minden embernek. De megpróbálom otthon hagyni, a nézők nem azért jönnek a moziba, hogy savanyú arcokat lássanak. Meg hát olyan sok itt a program! Az ember önkéntelenül is elfelejti a rossz kedvét.
-Tudsz nekünk valami programot ajánlani?
És már sorolja is a jobbnál jobb filmeket: ezt ennek a korosztálynak, azt a másiknak, ovimozi, sulimozi, nyugdíjasoknak filmklub, egy másik filmklub, közönségtalálkozó… csak kapkodom a fejem.
-De a legnagyobb rendezvényünk az Európai Art Mozi Nap lesz október 15-én. Egész Európában ekkor tartják ezt a napot, nem is csoda, ha az a mottója, hogy „Európa mozizni megy.” Magyarországon is 25 városban rendezik meg, csak premierfilmeket mutatunk be, sőt kettőnél engedélyt kaptunk premier előtti vetítésre. Ötször indítjuk be a gépet a Huszárik teremben. 10 órakor játsszuk a Pál utcai fiúk felújított, digitalizált változatát, majd aki nem tudott eljönni délelőtt, megnézheti délután 2-kor is. 4 órakor kezdődik Az igazi törődés. Nagyon érdekes film egy örökbe fogadott kisfiú sorsáról. Ezt követi 18 órakor a Happy End, ez egy amerikai-francia-német vígjáték egy lányról, aki megígérte az édesanyjának, hogy sztár lesz. A napot pedig 8-kor Mészáros Márta új filmje, az Aurora Boreális – Északi fény zárja. Olyan igazi „mészárosmártás” családtörténet.
-Nagyon tájékozott vagy! – mondom ki hangosan – Ezeket a filmeket később is meg lehet nézni?
-Meg, persze. De sokaknak nincs idejük, nincs erejük mondjuk egy fáradt hétfőn moziba menni, meg figyelni, hogy mikor, melyiket játsszák. Így csak egy dátumot kell megjegyezni és szabaddá tenni, az október 15-i vasárnapot. És persze nem utolsó szempont: az Európai Art Mozi Nap egyetlen előadására mozinkban váltott jegy érvényes az összes többire.
-Más nagy program várható még? – kérdezem kicsit félve.
-Hát persze! Nemsokára itt a Rajzfilm Ünnep. Idén 2 napos lesz, de erről még nem árulok el titkokat. – és már újra a pult mögött sürög-forog. – Igen… egy kukorica meg egy kóla… az annyi, mint…
Nézem, ahogy jókedvűen kiszolgálja a mozizókat, aztán arra gondolok, hogy nem is beszéltünk a Nagy Macskaházról, amit a lakótelep kóbor macskáinak épített. Szmöréről és Gusztiról, a két saját cicáról, a rendmániájáról, amivel már elérte, hogy a nézők külön gyűjtsék a PET palackokat… Nem beszéltünk, mert nem volt idő. Mert semmire sincs idő.
Majd legközelebb… egy kávé mellett.
S Petrényi Zsuzsa
Hát ez röhelyes…legközelebb próbáljatok meg igazat is írni