Színes, fényképes verseskötet készül Ceglédről. Veres Tamás, – akinek több könyvéről beszámoltunk már lapunkban, sőt városunkról szóló verse is jelent meg már a Ceglédi Panorámában – most lakóhelyéről készített rímes szösszeneteket, amelyeket saját fényképeivel illusztrál majd.
– Tavaly állatmesés kötetet adtál ki, hogy jutott eszedbe, hogy most ceglédi témákból állítasz össze egy könyvet?
– Sok helyen laktam életemben. Cegléden tizenöt éve élek és azon kevés helyek közé tartozik, ahol mindig jól éreztem magam. Szeretném valamivel viszonozni, hogy befogadott a város.
– Milyen témák szerepelnek a készülő kötetben?
– Sokrétűek a témák. Úgy foglalhatnám össze, hogy minden, ami Ceglédhez köthető. A Kossuth szobortól a pókbangón át az ország legnagyobb csúszdáján, a laskafesztiválon, a Picur-futamon keresztül mindenről szeretnék írni.
– Hogy képzeljük el a könyvet, illusztrációk is lesznek benne? És mikorra várható a megjelenése?
– Ha minden jól megy, szeretném idén karácsony előtt megjelentetni, de legkésőbb 2018 májusára, a Városalapítók napjára. A könyv megjelenésének ideje nagyban függ attól, hogy mennyi idő alatt sikerül a magánkiadásban megjelenő kötethez az anyagiakat előteremteni. Ehhez keresek szponzorokat is. Ötven rövid, de lényegre törő verset tervezek először. Így száz oldalas lenne a könyv. A terv szerint a bal oldalon lesz a szöveg, jobb oldalon pedig a fénykép, ami a vers témáját ábrázolja. A képek zömét magam készítettem.
– Véleményedet vagy inkább az élményeidet fogalmazod meg a versekben lakhelyed vonatkozásában? Esetleg a városhoz való viszonyodat definiálod benne?
– Be szeretném a könyvön keresztül mutatni a Ceglédre látogató embereknek, hogy mennyi szépség van ebben a városban. Remélem, a ceglédiek büszkén fogják mutogatni ismerőseiknek a könyvet és minél többen kedvet kapnak hozzá, hogy megnézzék az Alföld kapuját. Szerencsére nincs nehéz dolgom, mert Cegléd nem egy halott város. Itt mindig történik valami.
Cegléd lakossága mindig nyitott arra,
ha a szabadságért kell indulni harcba.
Szeptember végén, egy ködös őszi reggel
Kossuth gazdagabb lett itt egy hadsereggel.
Gyújtó beszédére felizzott a város.
Ment vele a jobbágy, a nemes, a gyáros.
Mert mindegyik vágyott szabadságra, jogra.
Rájuk emlékezik bronzból készült szobra.
Cegléden nem terem se banán, se mangó.
De a város szélén virít a pókbangó.
Népes családjával él barnásvörösen
a Csikós szél mellett smaragdzöld réteken.
Cegléd megbecsüli, mit Földanya adott.
A pókbangó növény nálunk szobrot kapott.
A városházán az aulában várja,
hogy az arra járó vándor megtalálja.
Kilencvenhét méteres magasságba tör fel.
Tetejéről látható Nyársapát és Törtel.
A város közepén égig érő beton.
Minden ceglédit lát a zord tévétorony.
Piros fehér csíkok ölelik át körbe.
Híreket közvetít le, az anyaföldre.
Oly büszkén áll, mint egy templomi feszület.
Cegléden nincs ennél magasabb épület.
