Az elmúlt néhány hónapban a „hajléktalantörvény” életbe lépésével – a hidegebb idő beálltával – talán még nagyobb figyelem fordul a fedél nélkül maradtak felé. Nagyon sok ember viszont nem teheti meg, hogy pénzzel támogasson egy-egy intézményt vagy bárkit, aki erre rászorul.
Magánemberként is tudunk azonban tenni valami jót, hogy egy kis boldogsághoz juttassuk a karácsony közeledtével vagy az ünnepek alatt a rászorulókat.
László Ágnes és Zentainé Nagy Mária száz palacsintával és más harapnivalóval kereste fel Advent idején a ceglédi hajléktalanszállót.
– Nem sok olyan embert ismerek, aki ne szeretné a palacsintát. Ez egy olyan étel, ami visszarepít mindenkit egy kicsit a gyerekkorba. Tehát a választás erre az ételre esett. – számolt be lapunknak Ági, aki 100 palacsintát sütött, amit barátnője töltött meg házi málna és baracklekvárral, meg kakaóval.
– Délelőtt 11 órára 100 db palacsinta útra készen állt a szállításra. Emellett Marcsi csomagtartójában várt még 5 kg zsír, savanyúság, és friss kenyér. Ugye milyen apróságok? Igen, az átlagember számára azok, de van, akinek viszont megfizethetetlen. Ugyancsak pénzben felbecsülhetetlen érzés volt, amikor a hajléktalanszállóhoz értünk és hatalmas örömmel fogadtak bennünket. Egy kicsit beszélgettünk az otthon dolgozójával és megtudtuk, hogy sajnos nincs főzési lehetőségük, a szálló csak melegítőkonyhával rendelkezik. Rendszeresen nincs meleg étel, de van, hogy rendezvényekről, családi összejövetelekről, ahol elszámolták magukat megkapják adománynak maradékot. Időnként magánszemélyektől is kapnak felajánlásokat és mindennek nagyon örülnek.
– Mi motivált arra, hogy megoszd a nyilvánossággal a tapasztalataid?
– Semmiképpen nem az, hogy piedesztálra emeljem magam és a barátnőmet, hanem hogy minél több embert ösztönözzek a segítségnyújtásra. Azért, hogy meglássuk, hogy néha a kicsi is sok. Kérem, aki teheti tegye meg! Egy kiló gyümölcs, vagy zöldség (paprika, paradicsom, hagyma) nagy segítség a nélkülözőnek. Soha, de soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz számunkra a jövő és lehet egyszer nekünk is szükségünk lesz segítő kezekre.
László Ágnes
