Egy-egy pillanatra nézek az ablaküvegre és eszembe jut a gyerekkorom, amikor a bélelt cipőt, meg a korcsoportos biciklit csak csodáltam, de nem birtokoltam. Igen, amikor Csongrádról Levelénybe irányította családomat az akkori hatalom. Ma már nem fáj, hiszen rajtunk kívül, mindenki üldözött volt, mi aztán nem… A vastag mohás nádtető egy melléképületen, egy-két napra szűkült fűtés a szükséglakásban, és szerencsére volt üveg az ablakban, így kedves néznivalóm volt a jégvirág. Ma szerencsére, kevesebb embernek élménye, mert fűteni tud…
Éppen december elején csak betoppant a Tél apó és a fűtetlen helyiségek ablakát jégvirággal díszítette fel. 4-5 hete senki sem hitte a prognózisok jelzéseit: jön a hideg. És jöhet hó is. Persze nem annyi, mint Japán egyik szigetén, ahol a kézimunkások bizonyosan izmos emberek. Ott a hírek szerint évente összesen 15 méteres hótömeg zúdul le. Hallgatom a hétfői híreket, megbénult az ország, 3-5 centiméteres hó fedte el a szemetet, a rendetlenséget és a váltókat. Mi is lett volna, ha előtte pár nappal nem hangzik el: felkészültünk a télre!
A nagyon hullámzó időjárást – hol hőség, hol hideg szeles; hol hosszú szárazság, hol özönvíz módon zuhogó esők – lassan megszokjuk, de megtanultuk a száraz zivatar fogalmát is… Az átkos Rákosi-rendszerben, ha villámlani akart az ég, azt tette és hozott a felhő esőt, jeget. Ma meg rászoktunk a száraz zivatarra. Ami viszont nem változott, a sárga zivatarfelhőkkel vigyázni kell. Egy öreg gátőrtől tanultam meg, hogy az ilyen felhők különösen veszélyesek. Az égiek viszont 2019-ben pártfogolták a ceglédieket, egy-két ilyen felhőalakzatot figyeltem meg csak az idén. Bercel felől fenyegető fekete fellegeket pedig nem is láttam, szerencsénkre. Néhány éve a pusztító jégeső pont ilyen felhőzetből szakadt ránk. A Nefelejcs utca egyik háza előtt díszlett, ma már csak tengődik egy Mandulabarack fa. Néhány évig hozta a csodálatos termést, de a jégeső beadott neki: konzekvensen keveset kínál azóta, a levelek kb. 30 %-kal kisebbek (meg is mértem) lettek és csak halványzöldek.
A havazások jellemzője, hogy ugyan intenzív, ha rákezd, de nem sokáig marad meg. Vagyis növényzetet védő szerepe kicsi, jobb eset, ha az enyhülés és kevés eső a hóra érkezik, az ónos eső nem okoz brutális baleseteket és csonttöréseket. Az esőkről annyit, hogy noha – ha „rájön” zuhog, de legtöbbször nem akkor ér bennünket, amikor kellene. A meteor feljegyzések hiába mutatnak ki kis vízhiányt, ugyanis nem akkor jön a víz utánpótlás, mikor aranyat érne és az őszi vetések is hetekig a porban lapulnak. Szerencsére kevesebb a fácán, amely előszeretettel járja a vetési sorokat. 2019 őszén késve ugyan, de jól beázott a föld, a gabonafélék szépen keltek, maradt idő a bokrosodás kezdetéhez.
Mégis mutatkozik azért őszi-téleleji gond, hisz’ csak le kell ülni bármilyen vonaton az ablak mellé. Mintegy állandó díszletként őzcsapatok nyargalásznak el felé a sínektől. Mintha a MÁV rendelné oda az őzcsapatokat, amelyek kevésbé a vetésben, sokkal inkább a gyümölcsfák zsenge részeiben nagy kárt tehetnek.De van más sajátossága az időjárásnak, hogy az esők nemcsak olykor késve vagy károsan érkeznek, hanem a víztömeg hatástalanná válhat. Olykor mekkora szélviharok ropogtatják fáinkat, meg a háztetőket is. Vagy a hideg esők sem ritkák. Vagy 10-15 éve lehetett az a nyári nap, amikor legalább félszáz apró énekesmadár a római katolikus plébánia előtti japánakác fákra menekült. A pusztító vihar nem gyakorolt irgalmat, másnap reggel a járdasziget a madárkák temetője lett…
Persze, az igazi problémát az elemi károk, az invazív növény- és állatfajok tömeges elszaporodása okozzák. Sokkal jobb információcserével, módszerek és eszközök sokaságával kellene az időjárási anomáliák hatásait csökkenteni. Észre kell venni a klímaváltozás káros következményeit. A mezővédő erdősávok nem a Rákosi-rendszer hozadéka volt, már Mária Terézia művelt kultúrmérnökei éltek a lehetőségekkel. Monorierdő léte, sajátos, mezoklímája akkor is javunkat szolgálja, ha nem ismerjük el. Ugyancsak kénytelenek leszünk tenni valamit a jégvédő ernyők miatti új problémák ellen is, Gonda professzor barátommal mértük a jégháló alatti mezoklímát: kigondolt valamit a gazda, a tudomány meg felhívja a figyelmet a miliő módosulására.
A Szaharában pedig újabban havazik, egy butuska politikusunkat elragadta a látvány: nincs itt káros felmelegedés, hát esik a hó. De van. Egy régebbi kismonográfiában 50 éves ceglédi évi középhőmérséklet adatokat mutattam be. Ma a mérőműszerek +1,1 fokot mutatnak középhőmérsékletben, a csapadék elmaradása 27 % körüli. Állíthatja akkor az ember, nincs változás ???
ESDÉ
