Nagy László Lázár ceglédi grafikusművész emlékére rendezett kiállítást a Ceglédi Galériában Dr. Juhász István egyetemi tanár, melyet Dr. Csáky András polgármester nyitott meg február 21-én.
Matetits László, aki Nagy László Lázár jó barátja volt, laza, szívből és csípőből jövő intelligens-kedves méltatással emlékezett. Amit mondott, a lelkéből merítette és mély érzéseket tárt a nagyszámú megjelent érdeklődő elé. A beszéd, maga volt a megtörtént valóság, barátságuk kifejezése.
A hivatalos megnyitó zárásaképpen Volter Kálmán zeneiskolai tanár zenekara adta elő Kálmán saját, erre az alkalomra írt zeneszámát, mely Don Quijote korának zenei világába röpítette a hallgatóságot.
Aztán megindult a tömeg a földszinti kiállítást körbenézni és az emeleti kiállítást is sokan megtekintették, ahol Nagy László Lázár barátai lettek felkérve, hogy műveikkel méltón emlékezzenek a „mi Laci bácsinkra.”
A lenti teremben sorbanálltak az érdeklődők, hiszen megjelent egy szép kiadvány, melyben egy színvonalas válogatás tartalmazza a dupla kiállítás remekeit-elemeit. (Képek a képekről, ex librisekről, festményekről, szobrokról, és a versek is szépen illeszkednek a kiadvány hangulatához.)
A kerengés közben szembejött velem Béres Karcsi bácsi, aki többek között az egyik kedvencem a ceglédi kedves arcok között, aki mindig mosolyog, és mindig van egy-két kedves szava. Most is odajött hozzám és egy kis cetlit tartott elém: „Margókám írd meg az újságban! Ezt a kis papírt Laci adta nekem, amikor egy rendezvényre elkísértem és érdeklődtem, hogy mi, mennyibe kerül. Akkor már táplálék-injekciókkal tartotta életben magát.”
Amikor Nagy László Lázár számára az utolsó karácsonyi hangversenyen ültünk a kultúrházban egymás mellett, már maszkot viselt és bottal közlekedett, ott ültünk egymás mellett, csendben, alázattal hallgatva a zenét. Akkor éreztem, hogy barátom és alkotótársam boldog, hogy ott lehet, éreztük egymás jelenlétét, mert mindketten tudtuk, hogy ez az utolsó.
Kiszely Margó
