Czigány Dóra ceglédi születésű és nevelésű vízilabdás 4 góljával hódította meg az Eger a Magyar kupa bajnoki címét. Az esélyeket felrúgva, de teljesen megérdemelten, szinte végig vezetve 7–6-ra legyőzte a címvédő Dunaújvárost az Eger a döntőben, és megnyerte a Magyar Kupát december 19-én.
Sike József alaposan felkészítette csapatát – ebben finoman szólva is előnyt jelentett, hogy nyáron két év másodedzősködés után éppen Dunaújvárosból tette át a székhelyét Egerbe. Az első félidőben kevés megszakítással, folyamatos fel-alá úszás közben a kapusok remeklésével megpróbálta egymást „kivéreztetni” a két fél. Arra azonban senki sem számított, hogy amikor térfelet cserélnek, 3–0-t mutat az eredményjelző – az Eger javára! Kiss Alexandra egyszerűen lehúzta a rolót, a korábban négy évet az ellenfélnél tempózó kapus parádésan játszott, a zárt és az újvárosiakat rossz lövőhelyzetekbe kényszerítő védelem pedig a segítségére volt.
Egészen a 18. percig kellett várni, hogy a lelátón többségben lévő Fejér megyei drukkerek gólt kiálthassanak, ekkor Horváth Brigitta fejezett be eredményesen egy emberelőnyös akciót. Mihók Attila jó ütemben kért időt, és úgy tűnt, csapata bedarálja a fáradó egrieket: 5–4-es újvárosi vezetéssel zárult a harmadik nyolc perc.
Az persze sosem árt, ha egy háromszoros olimpiai bajnok ül a kispadon: Biros Péter, az egriek szakmai igazgatója a záró felvonás előtt túlordibálta a zenét és a mintegy ezres közönséget is, miközben a tőle másfél méterre pihegő játékosait tüzelte. Ha ő mondja, hogy meg lehet fordítani, akkor bárki elhiszi…
Elhitték Czigány Dóráék is. A mérkőzés legjobbja gyorsan gólt szerzett, majd Hertzka Orsolya is kettőt – az egyiket majdnem a félpályáról ragasztotta a bal felsőbe –, így alig telt el három perc, újra kettővel vezettek az egriek.
Ez már elegendőnek bizonyult: bár az újvárosiak kétszer is támadhattak az utolsó percben az egyenlítésért, Kiss Alexandra és a kapufa kifogott rajtuk, így Sikét borították be lányai a dudaszó pillanatában a medencébe.
