14.9 C
Cegléd
2025. április 21. hétfő
spot_img

Hétköznapok és transzcendencia

A művész 1998-ban hazatelepült, és a ceglédi Fiatal Alkotók Műhelyének is tanára, idejének nagy részét azonban most is Hollandiában tölti. Itthon is több egyéni tárlata volt már, többek között Budapesten, Dobogókőn, Vácon és Cegléden. A most megnyílt kiállítás mégis különös jelentőségű, hiszen a Kossuth Múzeum két szintjén közel kilencven alkotás látható, melyeket a művész három évtized terméséből válogatott össze.
Ez a gyűjteményes kiállítás a festő egész eddigi életművéből mutat be alkotásokat. Így nemcsak Somos Gyula legújabb műveit ismerhetjük meg, de elénk tárulnak a művészben három évtized alatt végbement lelki-szellemi, művészeti fejlődés vonulatait reprezentáló alkotások is. A nyolcvanas-kilencvenes évek alkotásai közt számos olyan képet találhatunk, amely az emberiség közös ősi gyökereinek szimbólumvilágát és a görög mitológiát idézi (Halak és Bika, Halcsontváz, Üzen a tenger, Sziszüphosz, Ikarosz trilógia, Eurüdiké az alvilágban, Danaé, Europé), emellett az Ószövetség főbb eseményei is megjelennek a festményeken (Teremtés, Bűnbeesés, Jónás Ninivében). A kétezer utáni évek alkotásai közt túlsúlyban vannak az Újszövetség történéseit ábrázolók (Az utolsó vacsora asztalánál, Csodálatos halfogás, Pásztorok imádása, Háromkirályok stb.). A tárlat tematikáját tekintve mintha nemcsak Somos Gyula művészi fejlődésének állomásait, hanem az egész emberiség kultúrtörténetének, vallástörténetének és szellemi fejlődésének metszetét látnánk.
A hangsúlyeltolódást a témaválasztásban ugyan megfigyelhetjük, stiláris szempontból azonban nagyon egységes a tárlat. Ezek a képek a hagyományos keresztény szimbólumokat és ikonográfiát teljesen modern hangvételben, a XXI. századi ember szubjektív nézőpontjából jelenítik meg. Mind a művész korábbi, mind a művész későbbi alkotásairól elmondhatjuk, hogy rendkívül expresszív, szürrealisztikus, ám mégis a realitás talaján álló, mindig a tárgyi valóságból kiinduló művek ezek.  A transzcendentális dimenziót a művész vagy a tárgyakban rejlő szimbolika, vagy a háttérben meghúzódó, finom ecsetvonásokkal megfogalmazott, színvilágban és rajzban visszafogott, mögöttesen, mintegy látomásszerűen megjelenő másik dimenzióként jeleníti meg.
Nem csak stilárisan egységes ez a kiállítás. A különböző témájú alkotásokon vissza-visszatérő, olykor szinte „oda-nem illő” személyes tárgyak, apróságok, melyek megjelenítése akár a művész védjegyeként is értelmezhető, szintén különleges módon egységbe foglalják az alkotásokat. Ezek a tárgyak nyilván nem „véletlenül” szerepelnek a képeken. A festményeken szereplő növények, állatok és egyéb tárgyak mindig is sajátos szimbolikát hordoztak. A hal, az emberiség egyik legősibb, szimbolikus értelemben is megjelenített állata; a kereszténység előtti vallásokban az alvilág, az alvilági létezők megtestesítője, az őskeresztény kortól kezdve azonban új értelmet nyerve, a megváltott ember, a keresztény hit és maga Jézus Krisztus szimbóluma.  A madár szintúgy szimbolikus állat volt már a pogány világban is, az égi világ földi megjelenését és a halálkor égbe szálló emberi lelket jelképezte. Később az ember és Isten közti kiengesztelődés, a béke jelképe is lett. A csont, a csontváz egyértelműen utal a halálra, szilárdsága ugyanakkor évezredes hagyomány szerint a maradandóságot, a testben lakó lelket jelenti. A kagyló, a gyöngy pedig ősidők óta a születés, az élet és a halhatatlanság jelképe, a keresztény hitben is a feltámadás és az örök boldogság szimbóluma, emellett Szűz Mária attribútuma. Lehetetlen itt felsorolni a művész által kedvelt és gyakran használt valamennyi szimbolikus jelentéssel bíró elemet, ám ez a rövid ízelítő is mutatja, hogy mindegyik az itt és most világán túlira utal. Somos Gyula nyilvánvalóan fontosnak tartja, hogy mi is megismerjük ezeket a jelképeket, hiszen a szőlő és a bor szimbolikájáról január 21-én előadást is tartott a Kossuth Múzeumban.
A művész tehát e szempontból visszatér a hagyományokhoz, hiszen a szimbólumokat tudatosan használja és építi be műveibe, mintegy folyamatosan utalva a tárgyi valóság mögöttes tartalmaira. A tárlaton végighaladva érezzük, hogy a művész minden alkotásával üzen valamit számunkra. Üzen az életről és a halálról, és arról a láthatatlan, de a profán világ minden egyes részlete mögött örökké jelen lévő másik dimenzióról, amelyet az emberiség ősidőktől fogva csak a szimbólumok, a mítoszok, a művészet és a vallás segítségével képes megfogalmazni, és amiről a mai kor embere sokszor hajlamos elfeledkezni.
Vágó Katalin művészettörténész

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Illegális szemétlerakó mérgezi az Ugyer dűlőit

Óriási mennyiségű illegális hulladék gyűlt össze Cegléd határában, a...

Hamis aranytömbökkel csapták be áldozataikat

Hamis befektetési arannyal vertek át vásárlókat három öcsödi férfi...

Beépíthető hulladéktárolók a szemét diszkrét kezelésére

A lakásban kiemelt jelentőséggel bíró hely a konyha, hiszen...

Sikeres tavaszi szezonkezdet a Ceglédi VSE fitkideseinél

A Ceglédi VSE fitkidesei a tavaszi versenyszezont a III....

Ceglédi győzelem Veszprémben

Az elmúlt hetek ceglédi vereségei miatt rangadóvá avanzsált mérkőzésre...