Csak egyet kell lapozni, máris ott egy újabb, az elveszett életformát sirató írás, Utolsó szó a Csengeriért címmel. Elvirának (az említett cikk írója – a szerk.) szeretettel gratulálok, őrizze lelkében a sok gyönyörű régi emléket és ossza meg velünk is.
A következő rövid hír, a disznó nélküli disznóvágásról szól (képünkön). Kedves fiatal baráti társaság, csak bátran lássanak hozzá a disznóvágáshoz, hogy asztalukra mindennap hazai alapanyagokból, otthon készített finom falat, ital kerüljön. Örömmel tapasztalom, hogy egyre több embernek kezd elege lenni a pláza-gasztronómiából. A változtatásra szerencsére már van lehetőség, de akarat, meg egy kis fáradozás is kell hozzá.
Néhány lappal később a Malmokról a végső pusztulás előtt, Szemelvények Cegléd néprajzából 1. szerzői az utolsó malmokról készítettek képes kiadványt. Igen sajnálatos, hogy a malmok a helyi hatósági passzivitás áldozatai lettek. De az is sajnálatos, hogy ezekről az épületekről nem helyi kiadvány készült. (A kötet megjelenését támogatta a Ceglédi Önkormányzat. – a szerk.)
Városunk a napokban ismét bemutatta turisztikai ajánlatát az Utazás kiállításon. Kínálhatjuk laskalevesünket, megmutathatjuk a Kossuth, a Dob-, a csodálatos kályha- és Sportmúzeumainkat, a Kossuth Toborzó fesztiválunkat, a csíramálénkat, a díjnyertes borainkat. Még van egy kempinges fürdőnk is, de ilyen már sok van az országban.
Nagyon nagy baj viszont, hogy veszni hagytunk sok ceglédi specifikumot. Ajánlhattunk volna még egy működő malmot, egy hangulatos alföldi piacot, vásárt. Egy helyi hagyomány szerint berendezett, állatokkal benépesített bokortanyát, a városban egy polgári házat és emlékeket a sokféle ceglédi iparos mesterek hagyatékából. Felültethettük volna vendégeinket a csemői vagy a törteli kisvonatra, esetleg lehetett volna betakarítás idején egy határlátogatást is szervezni.
A Kovács kastély, amint látom eléggé a 24. órájában van. Menteni kellene, hogy majd megmutathassuk és nem a malmok sorsára juttatni vagy egy újabb bevásárlóközpontnak beáldozni. Az ilyen esetek borzalmasan elszomorítanak. Az is igen erősen kedvem szegte, hogy hiábavalónak bizonyultak fogadóórákon, közmeghallgatáson történt felszólalásaim, a Panoráma előző számaiban írásaim a még kevéske meglévő, Ceglédet meghatározó, elhanyagolt emlék megmentéséért.
Közeleg a tavasz, hátha a ceglédi gyökerekből is rügyek bomlanak.
Boros Dánielné
