Gyermekünk gondolkodásmódjának formálásához a nevelés minden fortélyára szükség van. Elsősorban a példaadás fontosságára hívnám fel olvasóim figyelmét. A gyermek életének első néhány évében mindent utánzással tanul. Nem mindegy tehát, hogy kitől mit lát, mit tanul el. Hiteltelenné válik a szülő, ha a tőle ellesett – helytelen – viselkedésért bünteti gyermekét. Fontos szerepe van a nevelésben a szóbeli útmutatásnak is. Minél többet beszélget gyermekével egy szülő, annál nagyobb lehetőséget teremt a helyes magatartás megtanítására. Ha helytelenül viselkedik egy gyerek, azonnal javítani kell viselkedését, megbeszélni, milyen hibát követett el és hogyan lesz helyes magatartása. Fontos, hogy biztosítsunk minél több helyzetben tapasztalatszerzési lehetőséget számára.
Mivel a fegyelmezés akkor a leghatékonyabb, ha a gyermek érzi szeretetünket, nagyon fontos elsődleges szeretetnyelvén kifejeznünk azt. A szülők feladata gyermekük szeretetteljes nevelése. Gyötrelmes, nehéz, de szép feladat ez, melyhez bölcsességre, türelemre, leleményességre és főleg rengeteg szeretetre van szükség. Legyenek hát türelmesek, bölcsek, találékonyak és szeressék nagyon gyermekeiket!
