12.1 C
Cegléd
2024. május 19. vasárnap
spot_img

Születésnap a költészet napján

Egy negyven éven át tanító magyar-történelem szakos tanár, Baranyi Tiborné előtt idéztem Babits Mihály  száz éves sorait, s fiatalos hévvel reagált: – Igen, igaz mondatok, a Toldi tanítása különös örömmel töltött el!  Arany csodálatos magyar nyelve segített a tanulók olvasóvá nevelésében. Jobban tudtak gondolkodni és beszélni! Majdnem négy évtizedet töltöttem a Táncsics iskolában, sok versenyre, rádiós vetélkedőre, bemutatóra, szemlére s egyéb  produkcióra készítettem föl a gyerekeimet az irodalmi szakkörben, de szinte mindig élvezték a szép, tiszta beszédet. Különösen a zenei tagozatosok. Bizonyosan hiba lesz egyet említeni sok kedves tanítványom közül, de amilyen szépen beszélt és szerepelt Györe Anett, azt sokáig nem felejtem el.

„Mindenkivel, így vele is riogattak a felsőbb osztályosok. Szigorú…! De felnőttként más minőséget jelent ez a jelző: tudta mit akar velünk elérni, tudta, milyen úton lehet oda eljutni. Köszönet érte.” Dr. Szabó Tamás kórházi főorvos.
– A Zárdából kerültem a gimnáziumba, különbözetivel vettek át az ötödik osztályba. „Utánunk az özönvíz”, szétzavarták a kedves nővéreket, államosították az iskolát. Két osztálynyi lány került át, (hatvanan voltunk), s nyitottak egy biológiai és egy latinos osztályt. Örültem, hogy az utóbbiba kerültem. Az érettségi évében (1950) Nagy Lajos magyar-latin szakos tanár volt az osztályfőnökünk, s az már törvényszerűnek látszott, hogy magyar szakon tanulok tovább. Ének volt a másik, szándékom szerint beírva, de a felvételin a történelmeseknél szólítottak, így lettem magyar-történelem szakos. Ezt sem bántam. Rácz Endre és Takács Etel is tanított. Akkor még gyakorlóévvel folytatódott a pedagógiai főiskola, így aztán a pályámat Albertirsán kezdtem. Nagy szeretettel fogadtak, különösen Kézai Mária néni, aki mindig segített ismételni vezérlő soraimat: „Amikor először mész az iskolába, / Legyen az arcodon Jézus nyájassága.” Édesapám családjában sok pedagógus volt, őket is követtem. A fiam is az lett. Aztán eljött a családalapítás ideje, s az 1954. februári esküvő már a ceglédi Táncsics iskolában ért. Itt tanítottam 1992-ig.

„Tudása magas színvonalú, tantárgyait nagyon szereti, tanítványai közül többen választották élethivatásul a pedagógus pályát. Tanítványai minden évben részt vesznek tanulmányi versenyeken, kulturális szemléken, a Kazinczy-versenyen, s mindig jó eredményeket érnek el.” A Ceglédi Művelődés Aranykönyve 1987.
– Igen, emlékszem, Kovács Bandi bácsi olvasta fel, s ugyanakkor a férjem is Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Nagy volt az örömünk, de a Táncsicsos tanítványokkal öröm volt a tanítás. Oly szép volt elmagyarázni a Toldiból, mi az a véka, kunyhó, dolmány, kútgém, lebzsel; vagy ilyen sorok értelmét megértetni (Bence a nádasban:) „Hanem, amint anyját hozta fel végtére, /Követ hengerített a fiú szívére.” Pályám végén nekem két dolog is követ hengerített a szívemre. Amikor kiszámoltam, hogy hatodik osztályban már többet nem tanítok, így a Toldi, pályámon utoljára kerül sorra; a másik, amikor kiderült, hogy engem már nem hív a szeptemberi csengőszó. Bizony, mindkétszer nagyon elszomorodtam.
– Szerettem tanítani, gyakran álmodom napjainkban is azt, hogy tanítok.  Jó volt a Táncsicsban, ha beléptünk az ajtón, tudtuk, hogy itthon vagyunk. Nem döntenék másként, ha újra kezdhetném. Örülnék, ha a mai tanítványok közül is sokan lennének pedagógusok, s katedrán (és azon kívül) a szép beszédre, Arany nyelvezetére megtanítanák a diákokat. Olyan sok a hadaró, rosszul tagoló és csúnya beszédű ember…!

„Szigorú, de következetes, a szakterületén is igen jártas pedagógusként emlékszem vissza Baranyi Tibornéra. Közel 40 év távlatából is szeretettel gondolok Rá és az általa tartott órákra.” Velkey G. Mátyás felelős szerkesztő, Városi Televízió
– Azért ma is vannak örömeim, hatvan évvel pályakezdésem és húsz évvel nyugdíjba vonulásom után. Lányom és fiam családjában is két-két unokám van és Máté, a drága dédunoka, aki két éves és nagyon szépen beszél! Elő-előforduló magányomban ők, végül is heten, ők az igazi örömforrás. Az sem bánt, ha néha régi tanítványommal találkozom, s azt mondja: szigorú volt a tanárnő, de szerettem a magyart. Elismerést érzek a hangjából. Talán azokéból is ezt érzem, akikkel régen nem találkoztam.

Baranyi Tiborné a költészet napján ünnepli 80. születésnapját. Látom, ahogy Arany sorait olvassa: „Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, /Messziről lobogva tenger pusztaságon”…

(1) Babits: A stilisztika és a retorika a gimnáziumban. A Fogarasi Főgimnázium Értesítője 1910.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Magyar Péter Cegléden

Május 18-án a piac előtt a Kossuth térre várta...

Számos extra utólag is beszerelhető egy autóba

    Sokan ragaszkodnak régi, jól bevált autójukhoz. Lehet, hogy csak...

Növeljük az állóképességünket étrend-kiegészítővel!

    Az, hogy mekkora teljesítményre vagyunk képesek egy adott intervallumban,...

Allergiás a kutyád? Ezekből a jelekből ismerheted fel!

    Az allergia a szervezet túlzott mértékű reakciója bizonyos anyagokkal,...

Egy központi elem a nappaliban: a dohányzóasztal

  Lábtartó, italtartó, íróasztal vagy éppen egy műalkotás. A dohányzóasztal...