– Mikor került kapcsolatba a foltvarrással?
– 1997-ben nyílt meg a Ceglédi Galériában az első foltvarró kiállítás, amit a Foltvarró Céh (a foltvarrók országos szervezete) rendezett. Elvarázsolódtam a látottaktól. Az ’60-as évektől ruházati eladóként dolgoztam Tápiószelén és szorgosan gyűjtögettem a szebbnél-szebb textíliákat. Ezen a kiállításon fogalmazódott meg bennem, hogy elsajátítsam ezt a technikát. Ez a tárlat volt tehát a mérföldkő és 1998-ban megalakult a Folton-Folt Klub a művelődési központban Matetitsné Szász Gizella vezetésével. Közös varrások követték egymást hónapról hónapra, ahol szakemberek segítségével megismertük a foltvarrás fortélyait.
– Nagyon aprólékos, már-már megterhelő munkának tűnik némelyik alkotás.
– Nekem inkább megnyugtató. Természetesen kell fantázia a leendő alkotás megtervezéséhez, törekedni kell a használt színek harmóniájára és az összeállítás, a varrás pontosságára. Én inkább a hagyományos, jórészt amerikai motívumokat kedvelem, számomra az egyszerűség az igazán kedves. Szakmámból adódóan ismerem a textilfélék tulajdonságait, használhatóságukat a foltvarrásban.
– „Gyűjtögető életmódot” tetszik folytatni, mégis megterhelő lehet a nagy mennyiségű anyag beszerzése.
– A foltvarró csoportoknak sok településen van olyan üzleti kapcsolatuk, ahol a kereskedő külön számukra beszerzi a szükséges anyagokat. Cegléden is hasonló a helyzet, de kaptunk-kapunk támogatásként szabászati hulladékot is, amit fel tudunk használni a munkáinkhoz. És gyakran megesik, hogy saját megunt, divatjamúlt ruhadarabunk – szoknyánk, kötényünk – ölt új formát egy-egy takaróban, párnahuzatban, táskában.
– Táskák, takarók, terítők, párnák… sorolhatnám a szebbnél szebb munkákat. Melyik áll legközelebb a szívéhez?
– Nincs kedvenc alkotás, szeretem a változatosságot. Egy párna, egy kis terítő természetesen kevesebb ráfordítást igényel, mint egy takaró. Másrészt, általában nem folyamatosan készül egy-egy munka, hanem több munkán dolgozok párhuzamosan. Így változatosabb a foltvarrás. Szeretem a kisebb feladatot, legyen az párna vagy terítő. Egy-egy takaró összeállítása többhónapos munka, többszöri megszakítással, ezért egy évben legfeljebb egy-két takarót készítek. Az is igaz, hogy az élet sokféle más teendőt is megkíván, mint a háztartás, de szeretem a kerti munkát is.
– Ha kedves vendég érkezik Tápiószelére, soha nem távozik üres kézzel.
– Így igaz, valóban szívesen készítek apróbb, néha komolyabb ajándékokat a családnak, barátoknak. Az ajándékok többsége párna és terítő, de akad azért takaró is. Szeretem az apró ajándékokat, melyekkel otthonosabbá, barátságosabbá tehető a lakásuk.
A Folton-Folt Klub is szeret ajándékozni. Évek óta készítünk kisebb-nagyobb ajándékokat egy-egy intézménynek. Minden évben megbeszéljük, hová, milyen meglepetést adunk. Megajándékoztuk már a Losontzi Iskolát, a ceglédi általános iskolákat, a Gyermekkönyvtárat, a Szociális Otthont, a Református Gyermekotthont. Ebben az évben a Zeneiskola egyik termébe varrtunk székpárnákat. Szintén közösen, a feladatokat szétosztva készítjük el a tombola tárgyakat az éves kiállításaink megnyitójára.
– Hogy készülnek a tagok a bemutatkozó kiállításokra?
– A Klub egy-egy évada szeptembertől június végéig tart, a páratlan hetek szombatján, 15-18 órakor vagyunk együtt és általában az évadot zárja a Galériában rendezett kiállítás. A foltvarrás szabadság mindannyiunk számára. Közösen megállapodunk egy-egy kiállítás fő témájában, de a megvalósulás folyamata egyénenként más és más. Összejöveteleinken ötletbörze is van, hiszen ma már sokrétű a szakirodalom, a hazai és külföldi folyóiratok mellett komoly forrás az internet is. Kapcsolatot tartunk több, vidéki csoporttal, megnézzük egymás kiállításait, így is gyűjtünk ötleteket, technikai ismereteket, s ezt saját munkáinkban hasznosítjuk.
Csoportunk tagjai többfélék, óvónő, tanítónő, „főállású” anya, munkanélküli, többen vagyunk nyugdíjasok. Ez a sokféleség előnye a csoportnak, hiszen sokféle az egyéni érdeklődés, ebből fakadóan többféle az egyéni ízlés és az elkészült munka, még a közösen vállalt fő mondanivaló megvalósításában is.
– 2013 jubileumi év lesz a klub életében. Készülnek valamilyen különlegességgel erre az alkalomra?
– Valóban évfordulós lesz 2013, akkor nyílik majd meg a Ceglédi Galériában a 15., éves kiállításunk. Milyen különlegességgel? Ez legyen majd meglepetés.
Ha visszatekintek az elmúlt évekre, azt is el kell mondanom, hogy csoportunk nemcsak a Galéria évenkénti kiállításaival lépett a közönség elé. Közel húsz alkalommal szerepeltünk alkotásainkkal Csemőben, Nyársapáton, Tápiószőlősön és több ceglédi intézményben. Részt vettünk kézműves rendezvényeken Tápiógyörgyén, Csemőben. Legutóbb pedig sikeresen szerepeltünk kiállítással és gyermekfoglalkozással Budapesten, a Művészetek Palotájában.
– Kikapcsolódás, hobbi, munka? Mit jelent a foltvarrás Borika néni számára?
– Nemcsak nekem, hanem a klub minden tagjának egyszerre lelket nyugtató kikapcsolódás, természetesen munka és kedvenc időtöltés a foltvarrás. Az alkotás öröme, egymás segítése is összekapcsol bennünket. Számunkra a foltvarrás sikerélményt nyújt és évek óta tapasztaljuk, hogy örömforrás az alkotásainkban gyönyörködő látogatók számára is.
Szeretem a változatosságot
