Egyre többen vannak azonban, akik nem szégyellik azt hogy hisznek. Nem is akármiben, hanem Jézus Krisztusban. Akik tudják, hogy őmiatta vagyunk a földön, ő akarta, hogy megszülessünk, mert szeret minket. Akik tudják, és hiszik, hogy minden ami csak történik velük Isten kezében van. Tőle jönnek az anyagi és a lelki javak. Hiszik, hogy semmi sem véletlen, hogy már akkor elképzelt, megtervezett minket az Isten, amikor mi még a szüleink terveiben sem voltunk. Tudta, milyen színű lesz a hajunk, a szemünk. Ismerte a szüleinket, tudta milyen körülmények közé születünk. Azt is tudja mik a problémáink, a bajaink (vajon mi tudjuk-e hogy mik az „igazi” bajaink?)
Református felekezeteinknél a hitről való beszéd, „bizonyságtétel” fiatalkorban a konfirmáció. Ez a keresztségben kapott megelőző isteni szeretetre a válasz. Egy-két éves felkészítő tanfolyam előzi meg, mert a gyermekeket tanítjuk, és felkészítjük az életre is. Sok tényanyagot kell megtanulniuk. Erről egy vizsga alkalmával számolnak be, aztán egy Istentisztelet keretében befogadjuk őket, mint egyenrangú gyülekezeti tagokat. Idén 14 fiatal tette le ezt a vizsgát.
Szomorúan emlékeztünk meg Farkas Szilviáról, aki ezzel a csapattal indult, de betegsége miatt nem fejezhette be a tanfolyamot. Tüdőtranszplantációs műtétje után a hosszan betegeskedett. Akkor még nem tudtuk, hogy azon az estén elmegy közülünk. De hisszük, hogy az Úr Isten kezében van.
Felnőttként is konfirmáltak többen ebben az évben. Ehhez „csak” egy 7-8 alkalmas előadássorozatot kell végighallgatni – ők az élet „tényanyagát” már megtanulták -, és eldöntheti, mindenki, hogy szeretne-e a Keresztyének nagy családjába tartozni Református Keresztyénként. Ők mind abban hisznek, hogy életük Krisztus tulajdona. Te miben hiszel?
17.7
C
Cegléd
2025. szeptember 4. csütörtök
