12.1 C
Cegléd
2025. április 24. csütörtök
spot_img

Ne feledjük a fáklyavivőket!

Opra Lajos (Torja, 1919. július 13.) Budafokon járt néhány évig elemibe. Aztán Ceglédre költöztek, s a katolikus fiúiskolában folytatta tanulmányait. Újabb nehéz évek szakadtak a családra, 1930-ban meghalt a leventeoktató édesapa, s négy gyermek taníttatása az édesanyára hárult. Lajos úgy határozott, hogy tanító lesz. 1935-ben vették fel a jászberényi tanítóképzőbe. Tóth Gábor nevű osztálytársa emlékirataiban 1) sokat emlegeti Opra Lajost. „Barátommal a történelem szemléltetéséhez nyílvető, kővető gépet és ostromtornyot készítettünk, pontos kicsinyített másolatban” – írja. Még olyan diákcsínyekről is beszél, mint ami az egyik húsvét előtt történt vele, az egyetlen református képzőssel: „Opra Lajos barátom biztatott, hogy menjek el helyette gyónni, ezért ad öt pengőt.  Pontosan elmondták, hogy mit kell majd csinálnom. Egyszer kivágódott a gyóntatószék ajtaja és a pap azt mondta: te nem vagy katolikus. Kiszaladtam a templomból, de a barátomat nem árultam el.”

1940-ben a lőporfüstös világ nem kedvezett a pályakezdőknek, a reményeknek, pedig már a képzőben gyönyörű verseket írt a boldogságról, örömről, fáklyákról, a tanítói hivatás várható szépségeiről (számosat rovásírással). Felelősségteljes komolysága és humora, életigenlése vele született háromszéki örökség volt. Alig nevezték ki egykori iskolájába, behívót kapott. Tényleges, majd rendkívüli katonai szolgálatra kötelezték, 1944-ben a harctéren szolgált, és verset írt: „Ne sírj anyám, az élet könnye drága/ Ne járj Te mindig a bánat-vásárba./ Gyere el hozzám vígra vált fiadhoz/ Gyere, nálam szent jó béke honol/ és jó lesz itt pihenni bút-felejtve/ Anyám, drága Anyám, Te élet betege.” – Maroshévíz 1944. Pünkösd.* Szászrégennél megsebesült, kórház, lassú gyógyulás, de a repeszgránát darabja miatt harcképtelenné vált. Budafokra került, s ismét találkozott Tóth Gáborral. Amikor jöttek az oroszok, civil ruhát váltottak, az egyenruhát Gáborék pincészetében egy hordóba nyomták. Február közepe után elindult Lajos Cegléd felé, de igazoltatták. A holmik közül előkerült egy fénykép, amelyen ő pezsgősüveg nyakát markolja. Az orosz tiszt azt mondta, ha neki hoz ilyet, kap papírt és pasli!  Gáboréknál az egyik pókhálós pincezugban találtak pezsgőt, megvolt a szabadság ára. Tavasszal már munkába állt a központi fiúiskolában. A Bálvány utca 25-ben (ma Török Ignác) kapott szállást. Osztályfőnök lett, magyart, történelmet,”Emberéletet” és rajzot tanított. „A tanító szellemi újjáépítést végez – írta egy „újjáépítési” kérdésre. Mint az irodalom tanítója a megkívánt szellemi nevelésen keresztül megismertetem gyerekeinkkel a népi irodalom rejtett kincseit, népi táncok, népviseletek eredetét, a kántáló verseket. Igazi újjáépülés ezeken fejlődhet csak tökéletessé, a nép értékeiből kiindulva a néphez térni vissza. Ez adja a teljes egészet, amely sziklaalapot biztosít az újjáépülésnek.” 2)
1949-ben elballagott az osztálya. „Úgy érzem, nagyon sokat kaptunk 10-14 éves korunkban Opra Lajostól, egykori osztályfőnökünktől – írta Tóth Imre, aki a ballagási csoportkép alsó sorában a bal szélen ül. Az irodalom jegyében feldíszített tanterem még hat évtized után is élénken él emlékezetemben. Az ízléses keretekben elhelyezett magyar íróarcképek felkeltették a magyar irodalom utáni érdeklődésünket. Opra Lajos szigorú volt, de a szíve az örök TANÍTÓ-é, mindent a „fiaimért” elvet vallotta. Lendületes óráin megismertette a magyar irodalmat és a tananyagon kívüli olvasmányokra is felhívta a figyelmet.” 3) – Az államosítások utáni forgószél elsodorta a Földváryba, Czárák dűlőbe, Sátoraljaújhelyre. 1957-ben visszatért és haláláig a Budai úti iskolában dolgozott, igazgatóhelyettesként. Tóth János, egykori tanítványa  a kollégája lett, dr. Túri István korábbi tanítványa, egyetemi docens pedig csodálkozó segítéssel támogatta a 741 négyszögöles iskolai gyakorlókert felvirágzását. Emlékszem, 1970 tavaszán szemléltető eszközöktől roskadoztak a műhelyterem asztalai. – Váratlan volt távozása 1978. augusztus 20-án, nem érte meg a nyugdíjazását sem. Az Újvárosi Köztemetőben Varga Gábor keramikus művész alkotása, a Szűzanya szobor ékesíti sírját, vigyázza élő gyermekei és felesége földi útját. Emléke sok-sok tanítványában él. Figyeljünk elhunyt pedagógusaink intelmeire, ne feledjük őket, a fáklyavivőket!

1) Tóth Gábor: Az idő sodrában www.lustrum A szerző 1950-1984 között az ELTE Neveléstudományi Tanszékének tanára volt.
2) Az iskolatörténeti dokumentumok a PML Nagykőrösi osztályán találhatók.
3) Dr. Tóth Imre ny. egyetemi oktató, Szeged.
*Az életrajzi adatok pontosításához és a versközléshez fia, Opra István (63) adta szíves hozzájárulását.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Friss híreink

Az április az önkéntesség jegyében telt az Infineonnál

Magyarország legnagyobb teljesítmény-félvezetőket gyártó vállalata, az Infineon Technologies Cegléd...

Húsvéti csoda

Húsvét ünnepén egy cica megmentéséért fogott össze egy lelkes...

Illegális szemétlerakó mérgezi az Ugyer dűlőit

Óriási mennyiségű illegális hulladék gyűlt össze Cegléd határában, a...

Hamis aranytömbökkel csapták be áldozataikat

Hamis befektetési arannyal vertek át vásárlókat három öcsödi férfi...

Beépíthető hulladéktárolók a szemét diszkrét kezelésére

A lakásban kiemelt jelentőséggel bíró hely a konyha, hiszen...