… mégpedig nagyon szívesen. Június 6-án délelőtt dolgom volt a Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola környékén. Az iskola előtt járva halk zenét hallottam és sürgést-forgást láttam. Ekkor két fehér pólós kis(nagy)lány állt elém, akik elmondták, hogy csatlakoztak egy nemzetközi programhoz, amely a generációk – idősek és fiatalok – közötti kapcsolat elmélyítéséről szól. Kitalálták, hogy egy hosszú, meleg sál kötésébe kezdenek, ami e kapcsolat minél szorosabbá, melegebbé tételét jelképezné. Plakátjuk címe: Köss bele!
Invitáltak, hogy “kössek bele” én is, hellyel, üdítővel, no meg fonallal és kötőtűvel kínáltak. Bár a kötésnek csak az alapjait ismerem, szívesen kötésnek álltam a jó ügy érdekében. Együtt kötögetett ott idős nagymama, fiatal anyuka, fiú, lány, tanár, igazgató. Csepergett az eső és csodálkoztam, én mégsem ázom. Felnéztem és láttam, hogy egy kedves diáklány ernyőt tart a fejem fölé, hogy ne zavarja az eső a kötésemet.
Csodálatos érzés volt, elmondani sem lehet, ahogy a Közgáz diákjai – tanáraik segítségével – egy ilyen programot felkarolva, szívet melengetően éreztették, hogy meg lehet ezt a generációk között tátongó űrt figyelmességgel, szeretettel tölteni.
Köszönöm nekik, hogy beleköthettem és együtt tölthettem velük egy kis időt.
