Érdemes kocsiba ülni, és félóra múlva már a hatalmas tölgyek árnyékában találja magát az ember. A nagykőrösi erdő felfedezésére többféle lehetőséget választhatunk. Személy szerint már jó néhányszor, a túracsoportunk pedig már háromszor járt a nagykőrösi erdőben. Mindhárom kirándulás más és más volt, de azt hiszem, ha valaki egyszer beleszagol a Pálfája levegőjébe, talán örökre a rabja marad. Első alkalommal a Pálfája Oktatóközpont mellől induló tanösvényen sétáltunk végig. A tanösvényen megismerkedhettünk a pusztai tölgyesek múltjával, növény- és állatvilágával. A csoport szakszerű vezetéséről a helybéli Kissné Tóth Gabriella biológia tanárnő gondoskodott. Rövid túránkat az oktatóközpont fái alatt elfogyasztott bográcsos marhapörkölttel zártuk. Másodjára egy nagyobb túrát terveztünk, ami két lábbal már nem volt annyira vállalható, így lovas kocsival kerestük fel az erdő távoli pontjain ékeskedő famatuzsálemeket. Szerencsére még jó néhánnyal találkoztunk utunk során. A kedves olvasó pedig talán nem is sejti, hogy a Csemő főterén található emlékmű is egy ilyen elpusztult famatuzsálemből készült. Harmadjára a várostól kicsit távolabbi részt ismerhettük meg Kapás Tibor segítségével, aki már közel 10 éve elkötelezett védője a nagykőrösi növény- és állatvilágnak. Magam és túratársaim is úgy döntöttük, hogy ha lehet, legalább évente egy alkalommal felkerekedünk erre a „nagy” útra.
Tábori László elnök
Ceglédi Honvéd Sportegyesület
Természetjáró Szakosztály
