A felkészülés és az olimpiai részvétel külső körülményei enyhén szólva sem voltak zavartalanok. A magyar birkózók azonban „hozták magukat”, a 21 éves Tasnády az ötödik helyezést érte el. Tasnády, aki mindig ceglédinek vallotta magát, magasba ívelő karriert produkált az élete során. Többszörös magyar bajnok és 1930-ban – szabadfogásban – Európa-bajnoki címet nyert Brüsszelben. A pehelysúlyú birkózó mindkét fogásnemben ura volt a szőnyegnek.
Sajnos, első olimpikonunk kedvét szegte, hogy Cegléd város vezetése a legkisebb elismerést sem tanúsította iránta. A ceglédi újságok szinte elfeledkeztek arról, hogy a ceglédi birkózósport felfedezettje, az itt nevelkedett szupertehetséges polgára Európa egyik legkiválóbb birkózója lett.
Fájdalmait a MOVE saját lapjában így fejezte ki 1926-ban: „Más városok, idegen országok elhalmoznak kitüntetésekkel, Ceglédtől még egy meleg szót sem kaptam, pedig azért odaadnám minden emlékemet, minden díjamat.”
1936-ban a C. MOVE fennállásának 15. évfordulóján elismeréseket adományoztak az egyesület akkortájt legjobb sportolóinak. A sor végén a legszerényebb kitüntetést kapók között volt csak Tasnády József. Cegléd nevelte, de mint fővárosi versenyző ért fel a csúcsra, „szülővárosa” már nem tekintette saját polgárának.
Tasnády József pályája a II. világháború után fordulatot vett. Megélhetési okok miatt pankrátor lett, elismert hivatásos sportoló, aki ezen a téren is kiválót produkált. Ahol fellépett, idehaza és külföldön, zengett körülötte az aréna. Az egykori írások szerint női sikolyok és a hódolók ihlette csipkés zsebkendők százai röpködtek a küzdőtérre – jelezvén a szimpátiájukat a szobortestű bajnok felé. A népszerűség és siker Dél-Amerikába „száműzte”, ahol ugyancsak siker övezte vállalkozását. Halála előtt többször látogatott haza Magyarországra, ekkor járt Cegléden is. Miután felhagyott a szerepléseivel, hittérítőként kereste a kenyerét Kolumbiában.
Bogotában halt meg 1985-ben. Tanulságos az életpályája, „kicsiknek és nagyoknak” egyaránt.
Az első ceglédi olimpikon
