A kommunális gyűjtőtől talán 150 méterre van a hulladéksziget. Mégis mit látok, tapasztalok? A lépcsőházunkban van olyan lakó, aki szépen összegyűjti a műanyag palackokat. Ez eddig szép és jó, piros pont érte. A többi viszont már elégtelent érdemel, mert nem tapossa laposra és nem hajlandó pár méterrel odébb elhelyezni oda, ahová való. De már az is megoldás lehetne, ha nem fárad a térfogatcsökkentéssel, hanem csak a megfelelő helyre dobja. Biztosan mindenki megfordul a városi rendezvényeken, a strandokon, biztosan mindenki megéhezik, megszomjazik, ahol műanyagban kapja az enni és innivalót. Elgondolkodtak már azon, hogy ezek a (valójában soha napján lebomló) edények, eszközök, csomagolóanyagok, mennyi ideig „élnek”, azaz amíg megkapjuk benne, amire vágyunk, majd miután már nincs rájuk szükség kidobjuk? Az időszámítás csak percekben mérhető… Gondolkodik valaki azon, hogy mi lesz ezután ezekkel a haszontalanná vált dolgokkal…? Hála Istennek, városunkban egészséges és iható a csapvíz, tudják Önök mennyire megbecsülendő ez? Mégis mit lehet látni? Generáljuk a hulladékot és a problémát magunknak! Megvesszük drága pénzért még a legolcsóbbnak tartott ásványvizeket is! Miért? Érdemes utánaszámolni a költségeknek. Mennyibe kerül egy köbméter csapvíz, és mennyibe a palackos víz. Százszoros, ezerszeres a különbség! A pénztárcánk és környezettünk legnagyobb bánatára… Először is el kell mennünk a boltba megvenni, ez már költség, ha járművel megyünk.
Meg kell vennünk, még ha látszólag nem is tűnik drágának. Tudják, hogy a csomagolóanyag teszi ki az áru (pl. víz) értékének nagy részét? Oké, megvettük, (aztán a szépen, zsugorfóliával becsomagolt) a kartonokat fáradtságos munkával, kézi erővel belehelyezzük a bevásárlókocsiba. Kifizetjük, kitoljuk a kocsit az autónkhoz, belegyömöszöljük, majd felcipeljük az akárhányadik emeletre, vagy jobb esetben a kertes házunkba visszük. Megisszuk, ami benne van, váljék egészségünkre! Hozzáteszem, hogy a sör is jobban esik üvegből, de a fröccs sem fröccs igazi szóda nélkül…. Utána viszont már a mi felelősségünk a keletkezett hulladék további sorsa. Most itt megállnék a példálózással, mert ez mindennapjaink csak egy morzsája, a mindennapi problémáink csak egy szikrája volt. Annál inkább, mert írásom egyfajta reakció arra az olvasói levélre, amelyet Egy Újvárosi Nyugdíjas írt a lapba, amellyel részben egyetértek. A választ tulajdonképpen már megadtam az írás elején, de azért még kiegészítést érdemel. (Egyébként itt jegyzem meg, ha most minden gondolatomat leírhattam volna témáról, az megtöltötte volna az újság jó részét.) A probléma valós (volt), engem is zavart, amikor a temetőt látogattam. A tárgyak, eszközök, emberek nem mindig szolgálnak jó ügyet. Néha előfordul, hogy rendőrruhában mennek bankot rabolni a bűnözők, vagy, hogy Coca Colás palackba pálinkát töltenek az emberek… Bízzunk benne, hogy a lakosság túlnyomó része tisztességes és ez megmutatkozik mindennapi életükben, valamint abban, ahogyan erről a témáról vélekednek. Köszönöm olvasónk írását.
