„A kereskedelmi tévé nem tehetséget keres, hanem pénzt.” – ehhez hasonló mondatokkal vezette be kiállítását Szkoti. Erős és ironikus mondatait a párba állított fényképek alá komponálta. Úgy tűnt, sokkal inkább a képek illusztrálták a szövegeket, a mondatokban meghatározó kritikus életfelfogás érezhető a fogyasztói társadalommal kapcsolatban. „Gyűltek a mondatok, amik önállóan nem állták volna meg a helyüket, például egy novellában, ezért összeillesztetem őket a képekkel.” – mondta Szkoti, aki a nézőkre bízta, hogy kapcsolatot fedezzenek fel a képek által kiváltott hatás és a szövegek mondanivalója között. A fiatal fotós nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy alkotásaiban mély jelentést fedezzenek fel a nézők, úgy gondolja, a szépség a fontos és hogy „jól essen ránézni”. Péter főleg tárgyakat szeret fényképezni. A fotókon sokszor megjelenik a víz és különböző szárított virágokat, gyümölcsöket is felhasznál, majd a kész kép színeit addig manipulálja képszerkesztő programmal, amíg egy ponton elégedett lesz vele.
A makro tárgyfotók mellett Szkoti embereket is megörökít. Egyik történetéből megtudtam, hogy sokkal nehezebb beazonosítani egy fényképen szereplő személyt egy kiállításon, mint a népszerű közösségi oldalon. „A képen látható dobos itt volt a megnyitón, de csak akkor ismerték fel az emberek, amikor kiraktam a képeket a facebookra.”- mondta. (ide jön a kép a dobosról)
Ez a tárlat sajnos már véget ért, de a későbbiekben is számíthatunk az alberirsai fotókör tagjainak különböző érdekes kiállításaira.
„A nagyváros a második tesconál kezdődik”
