A tóhoz érve mesés környezet tárult elénk. Az első csoda a már csaknem készre főtt bográcsos paprikás krumpli ínycsiklandó illata volt. Majd sorra jött a többi csodás elem: a rengeteg pecabot, kapásra felszerelve. Fogtunk is mi békát, kis fadarabkákat, növényeket, s persze halat is.
Felejthetetlen élményt jelentett a csalihal méretű – szemünkben cethal nagyságúnak tűnő – zsákmányok horgászata.
Közben kísérőink segítségével igen értékes zsákmányokat szereztünk elménk gyarapítására is a halak birodalmáról: Melyek a magyar őshonos halak, hogyan kell megfogni azokat, mivel lehet horogra csalni a pikkelyeseket?
Közben „magától” megfőtt a bográcsos paprikás krumpli virslivel. Magától, hiszen mi a házigazdával jót kenuztunk horgászat közben a tavon. Ez ám a „Mesebirodalom” harmadik csodája!
Nem tudom, hány olvasás, környezet, vagy más órával ért fel ez a nap, de kis tanítványom megfogalmazta a választ. Mélabús csendben, egy padon ülve, a nagy cápa horogra akadását várva, a távolban kenuzókat nézve, a paprikás krumplitól jóllakottan egyszer megszólalt előttem. Nagy sóhaj közepette a levegőbe lehelte a bűvös mondatot: „Ez a világ legcsodálatosabb napja!”
Egyetértettem vele. A 27 fiú, 7 lány, azaz a 3. i. osztály kísérőikkel együtt olyan csodálatosan érezte magát, hogy a „világ” is örült volna, ha része lehetne ennek az élménynek. Köszönjük szépen Vajon Norbert apukának!
Két nap elteltével technika órán a gyerekeknek nem sokat kellett magyaráznom, hogyan áll a hal pikkelye, mikor fenyő tobozvirágzatából alakítottuk ki munkadarabjainkat. Sőt, a háttérképek is könnyen elkészültek a rutinos horgászoktól: damil, úszó, rajta horog és a csalikukac. A halképek számomra is csodás világélményt jelentettek! (Munkáink az iskola honlapján láthatóak!)
Tóthné Mester Szabó Erzsébet (Ági néni) osztályfőnök
A világ legcsodálatosabb napja
