A tárlaton egy festett üveggyöngy berakással díszített Szűz Máriát ábrázoló faszobor, és számos festett kerámia dombormű látható. A domborművek a magyarok ősi monda- és hitvilágának elemeit, például a csodaszarvas motívumát vagy Emese álmát is fölelevenítik, nagyobbrészt azonban a keresztény hit alakjait, a Szentháromságos egy Istent, Jézus Krisztust és Szűz Máriát ábrázolják. Ez a két világ, a keresztény és az ősmagyar Blaskó Sándor alkotásainak jelentős részében egymással összekapcsolva jelenik meg. A művész munkáiban a keresztény vallás ráépült a pogány magyar hitvilág elemeire, azaz nála megvalósul a sokat emlegetett inkulturáció, tehát zökkenőmentesen épül be a kereszténység a magyarok ősi, kereszténység előtti hitébe. A kereszt például, amelyet Blaskó Sándor a honfoglaló magyar nép művészetéből jól ismert növényi ornamentikával díszít, valódi életfaként, az örök élet fájaként tündököl előttünk, hiszen Jézus Krisztus megváltó halálával legyőzte a bűnt és halált. A Jelenések Könyvének Napba öltözött asszonya Szűz Máriára vonatkoztatva csodálatos értelmet ad az emberiség őstörténetében és a magyarok ősvallásában is jelenlévő napkultusznak, és mintegy kiteljesíti, és a művész által említett módon egyetemessé teszi az évezredes gondolatot és annak művészi megfogalmazását. A csodálatosan finom földszínekkel az evilági harmóniát, az arany gyakori használatával viszont az égi dicsőséget tárja elénk a művész. A szakralitást hordozzák ezek a művek, kerüljenek majdan bárhová.
A Szabadság téren már beköszöntött a csodálatos, karácsony-váró adventi hangulat, és ha a forgatagból besétálunk a Duo Galériába, és a galéria csendjében elmélkedünk egy kicsit Blaskó Sándor alkotásainak mondanivalójáról, és arról, hogy Szűz Mária emberként a közénk jött Istent fogadta be, a Megváltó újra megszülethet, ezúttal a mi szívünkben.
