– Látszik, hogy nagyon kiegyensúlyozottak a babáitok. A hármasiker-jelenség mögött – gondolom – egy hosszú történet is áll.
– Igen, másfél év után fordultunk orvoshoz, mert az életkorunk miatt nem akartunk tovább várni. Harmadik lombik-próbálkozásunk előtt megbeszéltük a férjemmel, hogy öt lombikot finanszíroz az állam, ha nem sikerül, akkor elfogadjuk a tényt és kettesben éljük le az életünket. Talán ettől az egyetértéstől nyugodtam meg, mert ekkor fogantak meg a picik és férjemmel együtt nagyon örültünk, hogy hárman lettek. A 28. héten születtek meg: Dani 1400, Marci 1190, Lili mindössze 700 grammos volt, de teljesen egészségesek. Örülök, hogy a történetünkről írtok, mert tanulsága az is, hogy nem szabad feladni, akinek nem lehet természetes úton gyermeke. Mi is több párt biztattunk, hogy ne adják fel és most együtt örülünk a csemetéknek.
– Mások szép fokozatosan válnak nagycsaládossá, ti egy fordulóban. Hogyan éltétek túl az első időszakot?
– Két hónapos korukban kerültek haza, onnantól a kis súly miatt kötelezően három óránként etettük őket. Dávid reggeltől estig dolgozik, így a nagymamák segítettek, hogy néha egy kicsit aludni is tudjak. Egyébként nagyon rendesek voltak, mert négy és fél hónapos koruktól végigalusszák az éjszakát, este 8-tól reggel hétig.
– Komoly logisztikai probléma lehet elindulni valahová, hogyan mozdultok ki a babákkal?
– A fiúk egy ikerkocsival, Lili egy egyszemélyessel „utazik”, ebből következően „kétemberes” feladat a három gyerek levegőztetése. Egyébként nem vagyunk bezárva, az intenzív centrumban életreszóló barátságokat kötöttünk a sorstársakkal, velük havonta összejárunk családostul. De voltunk már ikertalálkozón és rendszeresen járunk babaúszásra is.
A közös babázás, fotózás mellett beszélgettünk a távolabbi tervekről is, előkerült a kertes ház álma, hiszen most egy lakótelepi másfél szobában lakik a család és felvetődött a testvér kérdés is. Marika ugyanis sokat gondol a lefagyasztott testvérkére, „ha az ikrek iskolába mennek visszamegyünk érte.” – mondja határozottan és neki elhiszem.
– Karácsonyra most hogyan készültök? – teszem fel az aktuális kérdést.
– Most még nem az ajándékokra helyezzük a hangsúlyt, de a karácsonyfa fontos lesz, mert a színes, villódzó fények elvarázsolják a piciket. Hogy nekünk mi lesz az ajándék?! Őket tesszük be a fenyőfa alá! – nevet fel Marcsi és vele kacag három örökmozgó csemetéje.
