“Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.”
Sokan vannak, akiknek az ünnep is csak egy lesz a “túlélendő” mindennapok közül, akik már elvesztették a hitüket egy jobb, élhetőbb világban, feladták a küzdelmet anyagi, családi problémák, betegségek között. Pedig az égi szeretet megnyilvánulásának ünnepén kicsit könnyebb hinni, megbocsátani, felülemelkedni a bajokon, hogy aztán a hétköznapokat “begyógyult” szívvel élhessük.
“És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.”
Idén adventkor többen is megkerestek bennünket, hogy adakozni szeretnének névtelenül, segítsünk nekik. E tapasztalatok visszaadhatják a hitünket abban, hogy létezik még emberi jóság, önzetlenség, könyörület, vannak, akiknek fontos, hogy juttassanak abból, amit a jó Istentől kaptak azoknak, akiknek kevesebb jutott. A szeretet forrása – a szentestén születésnapját ünneplő Jézus – azonban karácsonykor ott van nemcsak a díszesen csomagolt, drága ajándékokban, de a gyerekek csillogó szemében, kézzel készített, hetek óta rejtegetett meglepetéseiben, a nagymama szeretet-fűszerrel készült mézeskalácsának ízében, a közösen elköltött családi vacsora meghittségében is.
Boldog, szeretetteljes ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak!
