14.7 C
Cegléd
2024. május 26. vasárnap
spot_img

A csendéletek mestere

Ceglédi festőnk korábban született! A Nagytemplomi Református Egyházközség hivatalában őrzött Kereszteltek könyve szerint 1883. december 12-én, és 16-án keresztelték. A szülők. Lukácsi János és Hörömpő Lídia, a keresztszülők: Izsó Sándor és Kis Lídia. Lakásuk: 5., 130. sz. 1) Az 1880-90-es évek lakásszámozása szerint ez a ház valahol a Köd utca környékén lehetett. Miről nevezetes Lukácsi János életútja? Egy Kossuth múzeumi gyűjteményes kiállítása alkalmából azt írta Oldal Lajos: „Sokszor mondjuk, hogy mennyire ceglédi volt. Ez így szürkén hangzik. Ő szerelmesen, tragikusan, csökönyösen volt ceglédi.” 2) Valóban! A tehetséges polgári iskolás, Réthy Lajos tanítványa a budapesti Mintarajz iskolába került. A sikeres három év után a fiatal festőpalánták szokásos útját járta, három év Münchenben Hans Schildknecht iskolájában. Cegléd ösztöndíjjal segítette tanulmányait. Sikeres, tehetséges festőként indult, voltak kiállításai a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Amikor a polgári iskola tanárával, Oroszváry Ferenccel együtt mutatkozott be 1935. december 1-jén a városháza közgyűlési termében, a korabeli sajtó bizakodva írt arról, hogy a ceglédi közönség majd vásárol a képekből: „Akkor még jobban fognak fáradozni, hogy e  város büszke legyen művész polgáraira.”3)  A város képviselője, dr. Preszly Elemér belügyi államtitkár látogatása során megvette az Orgona c. képet… Kis családot tartott fenn, de a két világháború közötti válságos években a festék is drága volt. Feleségével, Erzsébet lányával és nevelt fiával élt a Zrínyi u. 31-ben. (A kis házrész a hátsó udvarban még áll.) Nem volt gazdag ember. Hídvégi szerint 4)  az utcafronton lakott Hörömpő sógor, a birtok és a ház társtulajdonosa. Oldal Lajos az idézett cikkben azt írja: nem tudta magát „adminisztrálni”. „Messze van Pest Ceglédhez – mondogatta volt. Ami azt jelentette, hogy nem tud elszakadni a szülői háztól, a ceglédi rögtől, a ceglédi tanyáktól. Sűrűn hazajárni, lelket telíteni, az bizony pénzbe kerül, az pedig nagyon vékonyan csordogált. Inkább maradt, emésztette magát, de Ceglédhez nem tudott hűtlen lenni.” Az 1935-ben megjelent tudósítások cím szerint is említenek festményeket: Naplemente (Ugyer, Újárok) – Kiss Gyula tanító úr tulajdona, Szüret, Mályva, Krizantenum, Aratók, Bika, Téli táj, Szüreti ebéd, Pipacsok, és monumentális műve, az Alkony. Az 1961. december 17-én nyílt emlékkiállításon közel száz képe szerepelt. Ikvai Nándor, a mindenre figyelő múzeumigazgató magángyűjtőktől és özvegyétől kérte kölcsön a képeket a jeles „ceglédi” festőművész iránti tiszteletből. A meghívóban ezt írja: „Ha nem is zárkózott fel szorosan az alföldi nagy festőink mögé, hamisíthatatlan ízzel, őszinte vonásokkal öntötte színekbe és formákba vásznain az alföldi kisváros – Cegléd életét, a város szeretett festője és haláláig fia, Lukácsi János. A nagy lendülettel, ős paraszti energiával indult, Münchent járt festő támogatás híján kénytelen élete nagy részében művészetét az egyszerű emberek aprópénzére váltani, visszatérni azok közé, ahonnan elindult.” 5) A meghívó feltünteti a képtulajdonosok nevét is! (Néhány cím, a későbbi festmények közül: Önarckép, Csendélet vörös borral, Mezei csokor, Január a tanyák között, Szélmalom az Aranymedgyes-szélen, Búzakeresztek, Magányos jegenyék, Újvárosszél, Ceglédi utca télen stb.) Vajon megvannak-e még? Az önarckép is fontos lenne, nem található a festőről fotó! Nemrég találkoztam egy ismerőssel, aki egy keretezett képe háttámlájaként talált egy rejtett Lukácsi festményt. Több ismerősöm szólt, hogy neki is van. Óh, volna-e ma hivatal, intézmény, egy ceglédi mágnás, egy nyomda és egy mecénás, aki színes fotóalbumba rendezné gyönyörű képeit. Csak ezt kellene ráírni: Cegléd. Száz regénynél többet mesélne rólunk a kötet!

Korán elment, 1944. november 16-án hunyt el, váratlanul, 61 évesen. A halottak anyakönyvében (IX. kötet) szívbénulás szerepel a halál okaként. Dr. Czeglédy Károly búcsúztatta a csendéletek mesterét a református Öregtemetőben. Azóta felesége (1892-1982) és Erzsébet lányuk (1923-2006) is ott alussza örök álmát. Praxi az 1912-ben alakult titkos Csokonai kör elnöke, alias Szegedi Pál, így emlékezik rá az 1961-es karácsonyi Ceglédi Hírlapban: „Szótlan, csendes ember volt. Egyszerű, ceglédi. Neki is voltak nagyra törő álmai, tanult, küzdött, nélkülözött, s a végén letört, itt ragadt a ceglédi közönyben, tehetetlenségben…” Okuljunk a példán.

 

Jegyzetek:

1) VII. kötet, 326. o. Ezúton köszönöm meg Kirsch Attila Levente lelkész úr szíves segítségét.

2) Ceglédi Hírlap 1961. december 17.

3)  Ceglédi Függetlenség 1935. december 8. – és Ceglédi Kisgazda 1935. dec. 8.

4)  Ceglédi Hírlap 1974. október 22.

5) Ceglédi Kossuth Múzeum dokumentumtára.

 

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img
spot_img

Friss híreink

Milliókkal húzta le idős áldozatát

A Ceglédi Járási Ügyészség vádat emelt egy nővel szemben,...

2024 végre az ingatlanpiac éve lesz?

    A gazdasági válság hatásai még mindig erősen érezhetőek egyes...

Mit kell tudni a falusi CSOK-ról?

    A különböző állami támogatások, kedvezményes hitelek népszerűsége az elmúlt...

Két világbajnoki aranyérem

WBL-WKL Nyílt Amatőr K-1/Muay-Thai/K-1 Light/Freeboxing/MMA Világbajnokság! 14 ország, 65 egyesület,...

Magyar Péter Cegléden

Május 18-án a piac előtt a Kossuth térre várta...