A mese a gyermek mágikus gondolkodásának leképeződése, melynek világában nincsenek kétértelműségek, árnyalatok, fokozatok. A belső és külső tulajdonságok egyaránt szélsőséges kategóriákban jelennek meg: a mesehős vagy gyönyörű vagy ronda, vagy gonosz vagy jóságos.
A mese értékrendje mindig egyértelmű, nincsenek átmenetek. A mese a jóságot nemcsak a szereplők elvont belső tulajdonságaival, hanem a külső tulajdonságok segítségével is vonzóvá teszi. A 3-7 évesek érzelemvilágában az erkölcsi és esztétikai értékek egységet alkotnak, a királykisasszony nemcsak azért válik kedvenc mesehőssé, mert gyönyörű, hanem mert szorgalmas, jó és kedves is egyben. Ebből a szempontból nem a jó végső győzelme fejleszti az erkölcsi tudatot, hanem a hős személyes vonzereje, akinek sorsával és küzdelmeivel a gyermek azonosul. A mesehős életútjának szerves részei a kudarcok, a mese rávilágít arra, hogy az igazi eredmény sokszor csak bukások sorozata és kemény harcok árán születik meg.
Ez az életben is így van: aki nem tudja feldolgozni, elfogadni, életébe beépíteni kudarcait, lelkileg bukik el. A gyermek az azonosulás folyamatában erősnek, bátornak, életrevalónak érzi magát, és amikor a mese végén a főhős megszerzi belső biztonságát, megéli az elégedettséget önmagával, testével, életével, társadalmi helyzetével kapcsolatban, ő is ugyanezeket az érzéseket éli át.
A mesehős olyan testi adottságokkal rendelkezik, melyek segítségével csodálatos tetteket vihet végbe. A vele való azonosulás képzeletben bármelyik gyermeknek kárpótlást nyújthat a vélt vagy valós hibákért, fogyatékosságokért. Nagy a felelősségünk tehát a mese kiválasztásakor. Meséljünk felelősséggel!
