15.7 C
Cegléd
2024. május 28. kedd
spot_img

„Amikor az élet bírhatatlanná vált”

Ki volt Várkonyi István? Cegléden született az 1824. sz. házban 1852. július 12-én. A Nagytemplomi Református Egyházközség „Kereszteltek” 5. kötetébe írt adatok szerint Várkonyi István szakmányos [napszámos] és Kárteszi Erzsébet fiát másnap megkeresztelték. A keresztszülők: Negyedi Sándor szakmányos és Nyújtó Erzsébet. Farkas József egyetemi tanár dolgozta fel élettörténetét, amely megjelent a Ceglédi Füzetek 15. köteteként (továbbiakban: Cf.), és az 1982-ben kiadott Cegléd története (továbbiakban: Ct.) monográfiában. Kisiskolás korát és fiatal éveit Cegléden töltötte. Helybéli gazdáknál cselédeskedett és napszámos volt. Szülei halála után csekélyke örökségével vállalkozásokba kezdett. Az intenzíven kapitalizálódó főváros jó terep volt az üzleti próbálkozásokhoz. Feleségül vette Vida Máriát, s harminc évesen Budapestre került. „Kezdetben lókereskedéssel, majd teleküzletekkel foglalkozott és hamarosan meggazdagodott. Mint a főváros egyik leggazdagabb lótulajdonosa, hamarosan ismert lett. Ő végezte a főváros szemételfuvarozását és számos vállalkozáshoz adott lovakat. Jövedelmét bérházakba fordította és hamarosan ötszörös háziúr, a főváros előkelő polgára lett. Közben magántanárok vezetésével érettségit tett, majd államjogot tanult.” (Cf.) Tudását, anyagi javait a nincstelenek, a zsellérek érdekében akarta hasznosítani. Ők az 1848. évi jobbágyfelszabadítás során nem kaptak földet, a telkes jobbágyok birtokán dolgoztak „szakmányban”. Segítő nézeteit az általa anyagilag is támogatott Népakaratban fejtette ki, majd vagyonából 1896-ban megindította a Földmívelő c. lapot, melyben a mezőgazdasági munkások érdekeiért harcolt.  Cegléden ekkor ötezer körül volt a város nincstelen lakosainak száma. (Ct.) Személyesen, majd küldöttei révén több népgyűlést szervezett számukra, de ezt a hatalom nem nézte jó szemmel. A tiltások és retorziók kapcsán Gubody Ferenc polgármester jelentést küldött az alispánnak, melyben – úgy tűnik – tárgyilagosan magyarázta az elégedetlenség valódi okait. (Ct. 300. o.) Bizony, a napszámosoknak az aratásra-cséplésre kialkudott gabonát „második búzából, szemetes ocsúval kevert megázott gabonából” mérték ki. Sok a nincstelen adója is, s a „most elmondott dolgok tények… okai a nép elszegényedésének és elégedetlenségének. Ezek a körülmények hajtották és hajtják ma is a különben jóravaló munkást a szocialisták táborába” – írta az alispánnak Gubody. [A szó más jelentéstartalmú volt akkor, mint ami azóta rárakódott!] Különféle pártharcok után munkatársaival Várkonyi földmunkás-kongresszust hívott össze Ceglédre a Vigadóba 1897. február 14-re. Az igazolóbizottság szerint 53 településről 103 küldött volt jelen. Itt történt meg hazánkban a földosztás első politikai programba foglalása. (A helyi polgármester és főkapitány liberalizmusának is érdeme volt abban, hogy semmiféle inzultus nem történt, a szónokok szabadon elmondhatták véleményüket.) Nyáron aratási (bérmozgalmi) hullám sodort végig az országon, követelve a cséplési feltételek, napszámbérek javítását, a robot és más mellékszolgáltatások eltörlését. Céljai megvalósításához ősszel pártot alapított Cegléden. Várkonyiékat agitátoroknak nevezték, akiket üldözni kell. Különféle népgyűlések miatt többször letartóztatták. Először 1898-ban, utoljára halála előtt, 1918-ban. Az első tárgyaláson Eötvös Károly volt a védője, aki korábban a tiszaeszlári per vádlottját is védte.  Mikszáth lapja, az Országos Hírlap 1898. nov. 5-i száma (aláírás nélküli írásában) így fogalmazott: „Várkonyi parasztból lett úr, szegényből lett gazdag. Szellemi fejlődése is egészen kedvező, mert a formális ismereteken, az íráson, olvasáson  kezdve, felvitte addig, hogy lázító czikkeket tud komponálni…” A vádlott viszont azt mondta: „Nem én izgattam a munkásnépet, hanem az úri osztály kapzsisága ingerelte fel, én csak felvilágosítani akartam azt az egyszerű tanulatlan munkásnépet arról, hogy ő se barom, akivel szántani lehet, hanem  ember, akinek jogai vannak. Szívesen elszenvedem a börtönt, mert azt az elvet, amit én hirdetek, nem lehet már megölni, az már termékeny talajba van ültetve.” (Cf.) 1908-ban másodszor is megnősült, hat gyermeke született. „Hat ízben ült börtönben. Legutoljára azért fogták vád alá, mert a vonaton utaztában kikelt a háború ellen. Elítélték. 2) Büntetésének megkezdése előtt Szolnokon meghalt 1918. május 19-én. A szolnoki református temetőben nyugszik. Szülővárosában, Cegléden 1947-ben a Szerecsen és Galamb utcát róla nevezték el, 1964-ben emléktáblát helyeztek a Vigadó falára, amit annak elbontása után a Várkonyi iskola 1987-ben végzett diákjai avattak újra mai helyén. Rózsa Péter mellszobra az iskola bejárata előtt áll, Pándi-Kiss János szobrászművész alkotását a Széchenyi úton Várkonyi fiai, unokái jelenlétében avatták fel 1973 tavaszán. Az ötven éves iskola 1967. óta viseli Várkonyi nevét.  

Dr. Szabó Alfréd

1) Közli a Ceglédi Hírlap 1967. február 12.

2) Hidvégi L. írásából. Ceglédi Hírlap 1976. október 26.

Irodalom: Farkas József: Várkonyi István. Ceglédi Füzetek 15.  Cegléd, 1965.

Cegléd története. Szerkesztette: Ikvai Nándor. Szentendre, 1982.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img
spot_img

Friss híreink

Zsonglőr siker

Május 25-én Túri Ádám EZÜST díjas artista lett a...

Birkózó sikerek

Múlt héten a görögországi Loutrakiban rendezték az U15-ös Európa-bajnokságot...

Milliókkal húzta le idős áldozatát

A Ceglédi Járási Ügyészség vádat emelt egy nővel szemben,...

2024 végre az ingatlanpiac éve lesz?

    A gazdasági válság hatásai még mindig erősen érezhetőek egyes...

Mit kell tudni a falusi CSOK-ról?

    A különböző állami támogatások, kedvezményes hitelek népszerűsége az elmúlt...