A víz arcát nem látta senki
A víz arcát nem látta senki.
Elestek a fák az este súlya alatt,
Nem lehetett őket felemelni.
Az álom ajtaja zárva maradt.
Mint maszületett macskák szeme,
Az álom ajtaja zárva maradt.
A víz arcát nem látta senki,
De szeméből két kavics kiszakadt.
Őket sem lehetett felemelni,
A készülő tánc zenéje elakadt.
Mint a meglepett lány lélegzete,
A készülő tánc zenéje elakadt.
A víz arcát nem látta senki,
Éjszaka volt és csend. Madarat
Akart a hold a fáktól csenni,
De két ujja a semmibe akadt.
Hódmezővásárhely, 1963. július 25.