15.7 C
Cegléd
2024. május 28. kedd
spot_img

Fények és árnyak

A Csurgai Ferenc képzőművész rendezte kiállítás anyagát hoztában, épültében és felrakva is megnéztem, néhány éve figyelem Kára és Zita pályája alakulását. Láttam őket eufórikus és letargikus hangulatban dolgozni, de mindig teljes erőbedobással. Mára szinte teljes önállósággal alkotnak, így munkáik is egyre többet tárnak fel személyiségükről. Férfiként így is nehéz ezt nekem kibogozni. Ágh István így ír „Pedig csak árkot ások” című versében: 

Lesújt a csákány, megreped,

Töredezik mállik a száraz kéreg,

Puffan a pohos fűcsomó, a gyökér

Makacs kötése visszafogja, 

végveszély roszog végig az egész 

földalatti hálózaton, 

és kifordul a hidegbélű hant,

giliszta csüng, bogár szalad, szaporáz

morzsálódva, omlik rögre rög,

egyre sárgábbá púposul, ahogy 

lehajlok, fölnyújtózkodom, 

hosszul és mélyül a gödör

bokától térdig, derékig s lefelé

kedves humusz, rideg agyag, sívó homok,

az udvar geológiája sávosan, 

rétegesen, ahogy tonnás esők

döngölték és az emléktelenek

nemzedékek szintje szerint taposták,

Úristen! Mennyi lábnyomot

hantolok ki, elfog a rémület,

mert a sírásó épp így dolgozik,

pedig csak árkot ások.

Így kerülnek elém a részletek: Először a szerkezet, a távlat, a kompozíció, majd a színválasztás, az ecset gesztusa és legvégén mit és miért „ábrázolnak” képeik. Megláthatjuk mennyi előkészület (szerkezeti vázlat, színvázlat) Zita egyre szigorúbban szerkesztett, összefogott festményein a –nap, mint nap közvetlen közelében lévő-tárgyak mesélnek régi reggelikről, teázásokról, beszélgetésekről. Mindezt olyam intim közelségbe hozva, ahogy a versben a költő írja le, amit talált. Önportrék által keresi, majd a szerelemben, a nyíló orchideák sorozatának tanulsága szerint, megtalálja maga-magát. Került a tárlat anyagába ritmussal gyönyörködtető éji tájkép és izgalmas nagyvárosi életkép. Ismerve az alkotót, kijelenthetem: folytatása következik.

Klára portréi, figurái zöme a péntek esti Rajzkörben készült. Pedagógusként tudom, hogy milyen állapotban ül a rajzbakra, a tábla mögé az egész heti munka után. Mégis szinte mindig több lesz az eredmény puszta tanulmánynál. Belevetíti hét hangulatát, barátságok, beszélgetések élményét. Nem érzi rangon aluli feladatnak az enteriőr és csendélet-festést sem, itt a dinamika a hozzáadott érték. Közeli kapcsolatba került a természettel városszéli lakóhelye okán. Lehetősége lenne a lemenő nap fényével tömegeket ámítani, helyette ő is a mélyreható vizsgálatot választja. Struktúrát, felületi minőséget képez újra, megéli az ablakon túli látvány lényegét. 

Igen ásni kell magunkban az eszenciáért, Horváth Klára és Bartus Zita eszköze a képzőművészet. Büszke vagyok rá, hogy alkotótársuk lehetek. Fények és árnyak című kiváló tárlatuk a Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában tekinthető meg.

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img
spot_img

Friss híreink

Zsonglőr siker

Május 25-én Túri Ádám EZÜST díjas artista lett a...

Birkózó sikerek

Múlt héten a görögországi Loutrakiban rendezték az U15-ös Európa-bajnokságot...

Milliókkal húzta le idős áldozatát

A Ceglédi Járási Ügyészség vádat emelt egy nővel szemben,...

2024 végre az ingatlanpiac éve lesz?

    A gazdasági válság hatásai még mindig erősen érezhetőek egyes...

Mit kell tudni a falusi CSOK-ról?

    A különböző állami támogatások, kedvezményes hitelek népszerűsége az elmúlt...