A Kossuth Rádió is tudósított Somos Gyula Iktiológia című előadásáról, mely a budapesti Párbeszéd házában hangzott el két hete. A hal ikonográfiája alcímmel futó bemutatkozás főpróbája Cegléden volt, mely más művészeti programokkal együtt, húsvéti lelki-szellemi felkészülésként is felfogható.
A FIAM házban „két ülésben” beszélgettünk három holland festő-publicista művészetelméleti írásai kapcsán, melyeket Somos Gyula fordításában olvastak fel ceglédi értelmiségiek. Vita alakult ki arról, hogy egyes modern, avantgárd és kortárs alkotók alkotásai művészetnek tekinthetők-e. Ezt a kérdést sokan boncolgatták már az elmúlt ötven évben, végleges választ mi sem kaptunk és adtunk, viszont egyetértés volt tapasztalható abban: „Nem minden arany, ami fénylik!” Másképpen fogalmazva, a (mű)tárgyról sokszor nem szakértők mondják (rosszabb esetben kiáltják)ki értékét, manipulálva ezzel a közönséget. Ezért a műértők megszólalása igen fontos, még a vélemények ütköztetése, konfrontáció árán is. (Lásd még: CP Facebook: Du vs So)
Somos Gyula méltatta a Református Iskola Kötelezők és szabadon választottak című kiállítását a Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár Galériájában, melyen bibliai és világi témájú különleges gyermekmunkákat mutatnak be. A Ceglédi Panoráma Facebook-oldalán bőséges képanyag látható az alkotásokból és a kiállítás megnyitóról.
A Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium Díszterme február-márciusban az ott próbáló „éneklő osztályoktól” hangos. Kiss Imre túrkevei fotós munkái ellenpontjai a zajos gyermektársaságnak, hisz szülővárosa református templomának zugait pásztázza optikájával. A fotók harmada dokumentáló jellegű, nagyobb része az Isten háza szép részleteit erősíti fel a fényképezőgép eszköztárával. Kegytárgyak, daloskönyvek, bútorok válnak ki a sötét háttérből, szinte festményszerűen. Kisebb része olyan részleteket ragad meg, melyről még a lelkész sem tudta, hol kattant a gép zárja s vált absztrakt képpé az épület egy-egy kevésbé fontos szeglete. Ismét csendes a díszterem, hétköznap láthatja a fotókat, aki meg akarja tudni, hogyan gondolkodik – vizuálisan – egy Norvégiában kamionsofőrként dolgozó tagbaszakadt férfi. Ahogy mondani szokás mögötte is áll egy nő: Baán Katalin segíti és nyitotta meg gimnáziumi tárlatát.
Három szinttel lejjebb, abban a Gimi Klubban mutatja be „Istenes képeit” a fiatal Tóth Pál „Pí egy darabja” címmel, ahol néhány éve még mindent tagadó punk-zenekarával zúzott. Barátaival számos fesztivált megjárt, szakács lett, átbulizta a hétvégéit, „kereste a boldogságot magán kívül”. Nem lelte, így befelé indult. 100 éve még így hangzott: Miatyánk ki vagy a mennyekben és a lelkemben… Megtalálta a megváltást, ezt az utat mutatják be képei. Segítségére volt a pünkösdi gyülekezet és lelkésze Bálint Tibor, akik eljöttek a megnyitóra. De nem maradt el mellőle a család és a sok régi barát sem, akik együtt olvasták a képekhez mellékelt Biblia-idézeteket. Tóth Pál elszántsága megérintette az összegyűlteket. Ha szokatlan tanúságtételéből részesülni kíván, április közepéig, hétköznapokon láthatja festményeit, montázsait, rajzait. A lélek nem marad táplálék nélkül.
P. Rónai Gábor CAE képzőművész szekció
