Takács József a szerzője az egyik szövegnek, pontosabban az ő beszédét tartalmazza a füzet, melynek pontos címe így hangzik: „Kossúth Lajos emlékezete. (Emlék beszéd). Írta és Czegléden 1894. april 8-án tartott gyász isteni tisztelet alkalmával elmondta Takács József czeglédi ev. ref. lelkész”. Az első oldalra ezt is odaírták: „A helyben felállítandó ’Kossuth emlék’ javára kiadta a czeglédi ev. ref. egyház”. Az egy íves (16 oldalas) füzet Sebők Béla gyorssajtóján készült, a feketével keretezett lapok, a fekete borító a gyász komorságát sugallják. Gyászbeszédhez illően megilletődött és ünnepélyes a kiadvány szövege. „Nemzetünk megváltója, a népjog, a szabadság apostola, még pedig első apostola volt Kossuth Lajos is, tehát neki is szenvedni kellett.” – írta (mondta) Takács József, aki Cegléd emlékezetes lelkipásztorai közé tartozott.
„Emlékbeszéd Kossuth Lajos felett. Tartotta: Czegléden, 1894. április 8-án Török József czeglédi ev. lelkész, pestmegyei főesperes.” – ez áll a másik kiadvány címlapján, amelyet értelemszerűen a „czeglédi ág. h. ev. egyház” (ágostai hitvallású evangélikus egyház) adott ki. Ez sem több tizenhat oldalnál, de ezt a másik ceglédi nyomda, a Piros J. és Társa nevű cég állította elő. A nyomdász gyászkeretbe foglalta ezeket az oldalakat is, Török József pedig mély szomorúsággal szólt Kossuth Lajosról. „A legnagyobb ember és a legnagyobb magyar, Jézus Krisztus és Kossuth Lajos, azon egy héten /halt meg. R. E./, mintha nemcsak sorsra, de eredetre, de hivatásra is rokonok, testvérek, egy atyának gyermekei, Istennek fiai lettek volna mindketten!” – ezt a gondolatát a húsvét előtti nagyhét ihlethette…
A Kossuthot elsirató ceglédi gyászolók máig élő hagyományt teremtettek, de ezért városunk női polgárait illeti az érdem! Akkor, 1894-ben április 13-án százötven ceglédi hölgy csatlakozott az országos kezdeményezéséhez és nőtársaikkal együtt ők is virágkoszorút vittek Kossuth Lajos sírjára. „A ceglédi nők – sírodban is áldanak!” – ezt írták a koszorúszalagra. A ceglédi Kossuth-szobor 1902-es felállítása után a város főterén folytatták az emlékezést és egészen 1944-ig minden hivatalos szervezés nélkül, önként koszorút vittek az egykori kormányzó halálának évfordulóján az emlékmű talapzatához.
Józsa Julianna, a ceglédi 100-as küldöttség egyik tagja elevenítette fel ezt a szép régi szokást. A fehér és vörös szegfűkből kötött csokor idén március 20-án is ott van a Kossuth-szobor lábánál…
Fotó: Kisfaludi István
