A következő naptól azonban kalandok sora várt ránk: részt vettünk a német cserediákok óráin, prezentációkat készítettünk, mindeközben természetesen folyamatosan németül kommunikálva. Számos érdekes, zömében történelmi témájú kiránduláson és idegenvezetésen vettünk részt; csak hogy a legjelentősebbeket említsem, megtekintettük a kolostort, ahol Gizella és István eljegyzése történt, látogatást tettünk a három folyó városában: Passauban, a bajor fővárosban: Münchenben, illetve a nyomasztó, de nagyon tanulságos dachaui koncentrációs táborban is. A mi őszi magyar néptánc-oktatásunkra talán egyfajta válaszul ők a helyi bajor néptáncokat tanították meg nekünk, ahol a hangulat természetesen garantált volt.
Esténként eltért a diákok programja, hiszen mindenki a saját cserediákjával tartott: gyakran együtt mentünk akár a helyi tóhoz, akár a kastélykertbe, de néhányan partnerük kézilabdaedzésén is részt vettek. Cserepartnereink nagyon segítőkészek, barátságosak és együttműködőek voltak, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy jól érezhessük magunkat.
A hétvégére azonban a szokásnak megfelelően ezúttal sem lett közös program szervezve, akkor ugyanis a fogadó család szervezi a cserediák számára az egyéni programot. Bár igyekeztünk többen összefogni, a csapat még így is több felé szakadt: voltak, aki a gyönyörű Neuschwanstein-i kastélyt tekintették meg, míg mások inkább egy hatalmas csúszdaparkban való szórakozást választották. Ezen kívül volt, aki a híres BMW múzeumot is megtekinthette, mások egy fergeteges hangulatú focimeccset nézhettek végig élőben München hatalmas arénájában.
A teljes 10 napos kaland után még egy kisebb buli is belefért a tervbe, másnap reggel azonban fájdalmas búcsút kellett vennünk és élményekkel tele indultunk haza.
Részemről értékelve a kint töltött időt, véleményem szerint mindenki számára hatalmas nyelvi fejlődést ígér már egy ilyen rövid idejű külföldi tartózkodás is (hiszen eredetileg ez az utazás célja), valamint fontosnak tartom tapasztalatokat gyűjteni, idegen kultúrákat megismerni és legalább egy kis időre belecsöppenni más népek életébe. Erre ez a program tökéletes alkalom volt, minden elvárásomat maximálisan teljesítette.
Remélhetőleg az új ismeretségek valamilyen szinten fennmaradnak, hiszen az internet segítségével ma már gyakorlatilag nincsenek kommunikációs korlátok, így már csak a partnereken múlik minden.
Köszönettel tartozunk kísérőtanárainknak, Simon Kata és Pintér Helga tanárnőknek a szervezésért és a kint tartózkodás alatti segítségért. Azt gondolom, hogy minden diáknak megéri részt venni legalább egy diákcsereprogramban, erre pedig bátran ajánlom ezt a partnerkapcsolatot.
