Két dologról írnék, először is az ember becsülje meg azt, amit érte tesznek! Másodszor: ha valaki tesz is az emberekért, akkor azok valós igényeket elégítsenek ki. Lehet dolgokat úgy végezni, hogy mindenki örömére, igényére szolgáljon, meg lehet úgy is, hogy kipipáltuk, mert elvégeztünk egy feladatot, és ezért csak hála jár! Valahogy ezeket a dolgokat összhangba kellene hozni, mindenki örömére cselekedni, már csak azért is, mert az adófizetők pénzéből megy a játék!
Többször írtam már az állomáson megépített parkolóban tapasztalható áldatlan állapotról, amely ékes példája annak, hogy hogyan nem szabad – rosszul átgondoltan, a körülményeket nem ismerve, de az igényeket sem, – létrehozni a tömegigényeket ki nem elégítő objektumot. Ez aztán hozza magával azt az emberi negatív magatartást, hogy különben is azt csinálok, amit akarok, még akkor is, ha az életemet kockáztatom! Vannak törvények és szabályok, melyeket illik, illetve érdemes és előírtan kötelező betartani!
A képeken lehet gondolkodni, hogy mi miért történik így, ahogy? Miért nem gondol rá a két motoros, aki a motorkerékpárját a feszültség alatt lévő oszlophoz köti! Először is lezárja a járdát, másodszor egy elektromos berendezést szabadon kell tartani, harmadszor meg tiltja a KRESZ, negyedszer meg életvédelmi okok miatt szabálytalan, életveszélyes! Miért nem ellenőrzi ezt senki sem?
Az ésszerűség határát súrolják a szétszórt kerékpártárolók! Egy van jó helyen, a többi telepítése elhibázott! De azt is lehet mondani, hogy az emberek lusták, képtelenek ötven métert gyalogolni, inkább káoszt okoznak! Egy túltöltött, egy félig teli, egy meg üres! A parkolóban nincsen olyan a betonból kinövő oszlop, fa, szemetes, melyhez ne lenne valami jármű leláncolva!
Füstölgök én, de ez kevés, mert aki változtatni tudna, az meg nem látja, vagy nem akarja látni! Bosszantó, mert ezt nap, mint nap látja az ember, és ezt látja meg először az idegen is, aki a városba érkezik!