A napot hagyományosan koncertek zárták, mint ahogy a következő napot és az azt követőt is. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ezekből a bulikból kevesebb is elég lenne a városi rendezvényeken, különösen, ha a koncertek költségeit is figyelembe vesszük. Ma már az ilyen szabadtéri koncerteket is úgy rendezik, hogy belépő jegy megváltása után lehessen részt venni a programokon.
Másodika a sporté volt. Nagyon ötletesen választották meg az évfordulónak, az évszámoknak megfelelő távolságokat, s a többi sportág bemutatói is nagy sikerrel zajlottak le.
A szombati Régi idők piacztere különleges volt a maga nemében. Azt a vásári hangulatot hozta vissza, ami talán sosem volt, s csak a fantáziánkban létezik, a ma embere – talán a filmek hatására – így képzeli el a régi idők vásárait. Mutatványosokkal, bábszínházzal, árusokkal, állatsimogatóval (aminek persze régen nem ez volt a funkciója). A folyamatosan hömpölygő tömeg jelezte, hogy ez a legsikeresebb rendezvénye a Forgatagnak. Talán a szervezők sem számítottak ennyi látogatóra, hiszen a hússütők, kolbászsütők, kürtőskalács készítők előtt hosszú sorok álltak…
Szinte minden napra jutott fúvós zenekari koncert, vagy felvonulás. Nagy sikerrel mutatkoztak be a német, az erdélyi és itthoni fúvószenekarok. Talán ennek a rendezvénynek a sikeréből kiindulva a következő években nemzetközi fúvós zenekari találkozók megszervezése is hagyományteremtő lehetne. A Városalapítók napi forgatagot Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes zárta rendhagyó koncertjével. A művésznő egyházi és világi tartalmat harmóniába állító, a szeretetről szóló előadással lepte meg az érdeklődőket. Sajnos, csak kevesen hallgatták meg az igazán magas művészi színvonalon megszólaló egyházi műveket és népdalokat.
Ennek a négy napnak volt egy nem tervezett hozadéka: a Kossuth tér lezárásával egyidejűleg megnyitották a Pesti út Városháza előtti szakaszát mindkét irányú forgalom számára, s ugyanez történt az Árpád úttal is. Vagyis megszűnt az idióta „körforgalom”, s az is kiderült, a tér lezárása és a gyalogosforgalom számára való megnyitása belvárosi hangulatot kölcsönözhetne a város legszebb terének. A gépkocsik kitiltásával a folyamatos balesetveszély is megszűnne. Vajon a legutóbbi halálos baleset után még minek kell történnie, hogy a városvezetés is meghallja a ceglédi polgárok kéréseit?