Magyarországon nincs még egy település, ahol fel tudának mutatni olyan támogatást, amit az emberek a képzőművészetnek, pontosabban a szobrászatnak szántak – ez ritka dolog. Erről már dr. Bánszky Pál akadémikus, művészettörténész beszélt, aki elmesélte: 2001-ben kezdődött az a kezdeményezés, amikor a község lakossága, mint mecénások támogatták a szobrászt. „Ez nem az, amit az állami mecénatúra általában kifizet, de annál értékesebb, hogy ezt a lakosság fizette. Ekkor volt az első és utána számos újabb kezdeményezés mutatta meg, hogy hány utca, hány lakos járult hozzá ahhoz, hogy a szobrászatot támogassák. Magyarországon még egy ilyen nincs. Az úgynevezett társadalmi mecénatúra, vagyis amikor nem az állam fizeti a művészt, hanem a lakosság: ez egyedülálló.” – hangzott el a néprajzkutató beszédében.
Az eseményen jelen volt dr. Reichenbach Mónika, a fafaragó művész szülőhelyének, Pázmándnak polgármestere és Földi László országgyűlési képviselő, aki megköszönte az önkormányzat és a lakosság munkáját és köszönetet mondott a csemőieknek, amiért a gyűjtemény méltó helyre került.
Orisek Ferenc 1937. december 30-án született a Fejér megyei Pázmándon. 1952 és 1956 között Budapesten járt Faipari Technikumba. A forradalom évében országos tanulmányi versenyen elért kíváló eredményeként külföldi egyetemen lehetett ösztöndíjas: így került Brassóba a Faipari Egyetemre. 1961-ben faipari mérnökként végzett, majd az ezt követő húsz évben Szegeden, egy fafeldolgozó üzemben dolgozott. 1981-től Cegléden, a Hordógyárban volt alkalmazásban, majd a Bem iskola mérnöktanára lett. 2000-ben költözött Csemőbe. Orisek Ferenc rajztehetségére már az általános iskolában felfigyeltek. 1961 óta foglalkozik szoborfaragással, képzőművészetet nem tanult. Szobraiban pázmándi emlékei elevenednek meg.
