Földi Áron önkormányzati képviselő is a rendezvény szervezője volt, aki a helyszínen szembesült a “túl nagy meglepetéssel”. – Megbíztunk Hegyi Ferencben és Olasz Tiborban, hiszen már több tábla fűződik a nevükhöz, például a Kámáni erdőben, vagy a Szűcs-telepen. A tábla elhelyezéséhez engedély nem kellett, csupán főépítészi vélemény, illetve az érintett ingatlan tulajdonosának, – itt a katolikus egyház képviselőjének – az engedélye. Azonban sem Farkas Gábor városi főépítész, sem Bokros Levente plébánosnak nem mutatták meg a képet, csak egy stilizált rajzot, így mindannyian “a nagy leleplezéskor” szembesültünk a végeredménnyel. Kezdeményezésemre dr. Farkas Gábor adott véleményt, melyben kifejti “az elhelyezés nem az általam javasolt formában valósult meg” (…) Majd javasolja, hogy “a disszonáns városképi megjelenésű emléktábla kerüljön le a homlokzatról, azzal a reménnyel, hogy a jó szándékú kezdeményezés újabb és minden tekintetben elfogadhatóbb formában ismételten elhelyezésre kerül” más helyszínen.
A főépítész a képviselőnek írt, rendelkezésünkre bocsátott levélben hozzáteszi: a közeljövőben kerül a testület elé a városképi véleményezéssel kapcsolatos rendelet, amely a hasonló esetek elkerülése érdekében a városképet formáló és romboló beavatkozások engedélykötelessé válnak. A tábla ezután eltávolításra került a térről.
Lapunk megkereste Hegyi Ferencet is azzal, miért saját és családtagjai képmását örökítette meg a táblán: – Olasz Tiborral egyeztetve merült fel a kérdés, milyen arcokkal mintázzuk meg a történelmi személyeket, miután hiteles képmások nincsenek. Azért, hogy az alkotót senki se jelenthesse fel, – mert felismerni véli benne saját arcvonásait, – vállaltam el, hogy inkább hozzám hasonlítson, minthogy a művésznek ebből problémája legyen. Nem értem Kőhalmi Dezső véleményét, amely történelmileg sem megalapozott, mert a korona ilyen, amilyennek ábrázoltuk és a Cegléd címer is, a modernitásról pedig csak annyit, ez a művészi szabadság.
