19.7 C
Cegléd
2024. május 30. csütörtök
spot_img

Emléktábla Unghváry szaktanácsadójáról

Kecskeméten szinte telepítési láz tört ki, Miklóstelepen túl – Csókás József, Katona Zsigmond, Mathiász János, Wéber Ede és a Muraközy testvérek nemcsak telepítették a szőlőt, hanem nemesítették és új módszereket is vezettek be. Ennek a folyamatnak volt részese Hankovszky. 1890 után Pakson 133, Hajdúsámsomban 35, Kisvárdán 71, Albertirsán 24 kh szőlőt telepítettek el az ő irányításával; sőt 1894-ben a Kecskeméti Gazdasági Egyesület megbízásából telepített és gondozott egy modern szőlőültetvényt. Iskolatársa, a ceglédi Unghváry László vállalkozásában szaktanácsadónak szerződtette; Bedében, Csemőben és Gyónon ugyancsak szőlőt telepít az általa szelektált fajtákból, egyedekből. Szakmai tekintélye és megbecsültsége töretlen volt, a szaporítóanyag árjegyzékei, majd a KGE szakembereinek látogatása a mintagazdaságában is erre mutatnak.

A századfordulón egy félfordulatot tesz, figyelme egyre inkább a gyümölcstermesztés, s a gyümölcsfajták felé fordul. 1903-ban Kisfáiban 5 kh-nyi gyümölcsöse híressé tette, egyre többször írásában közreadta tapasztalatait: szerinte a fajták helyes és pontos használata alapvető, akár a szükségletek pontos meghatározása, a sokféleség megőrzése gyűjteményben, valamint a tájfajták megőrzése felfogásában már akkor nagy szerepet kapott. A szőlőről azért nem feledkezett meg, 1909-ben Kecskeméten központi borraktárt akart létesíteni, de szándékát nem értették meg, holott épp Hankovszky tapasztalhatta meg a Partiumban, hogy pince nélkül nincs jó minőségű, tárolt bor! 

Jó magyar szokás szerint egyre több őszinte érzésű ellendrukkere lett, az irigység mindig ide vezet. Tulajdonképpen egy kicsit lesújtó is, amit tapasztalt: „Az emberek csak ültetik a fákat, nem tudva, de nem is törődve azzal, milyen fa hova való, és vajon gazdaságos-e a velük való bajlódás” – panaszolta 1914-ben. Ő az a fajta ember volt, aki elsősorban csinálta és csak utána írta meg tapasztalalait. Mélyen hitt az Istenben, 1917-ben presbiter lett abban a református gyülekezetben, amelynek levéltára őrzi azt a dokumentumot, miszerint az első „barack fiakat” Tolna városából Fodor Benedek deák hozta 1638-ban.

Hankovszky 8 és fél kh-t adott az egyházának mintagyümölcsös céljára az 1890-es években. Az alapító levél szerint két részből állt volna a terület: a tanulmányi részben 160 alma, körte, sárga- és kajszibarack fajta, a szőlőtelepen 400 szőlőfajta, kiegészítve konyha- és díszkerttel. Előadóterem, könyvtár is volt a tervekben – ami együtt a Hankovszky-ligetet alkothatta a közéleti, népligeti léttérként. 1930-ra csak a gyümölcsös valósult meg, bár a Gyümölcstermesztők Országos Egyesülete diplomával ismerte el Hankovszky érdemeit 1932-ben.

Lapszerkesztő lévén, egy albumot is kiadott, s benne a „gyermekei”, a gyümölcsfajták sora jelent meg. Liget szépe és Fehér őszi alma, vagy Zsiga kedvence, Homoki bravúr és a Szegénység áldása körte; sőt a Nancy sárgabarack, mely keserűmagvú és lapított, kissé lisztes állományú, belőle származik és Hankovszkytól kapta a Rózsabarack nevet. Nagyon sok hazai és külföldi kertészeti kiállításon vett részt, eredményesen: a hamburgi (1897) és a pozsonyi (1902) nagy aranyérem, vagy a hazai országos és Duna-Tisza közi elismerések Hankovszky eredményes munkásságát igazolják. Külön kutatómunkát kívánna szakírói munkásságának összefoglalása, így bátran állítható, hogy a gyermek éveiben Kocsis Pál szőlőjében eltöltött idő valóban inspiratív volt számára, mint Mathiász János hatása is.

Kiváló kézügyessége nemcsak szakmai rajzokban, hanem széles, általa tervezett eszközökben is mérhető. Különösen értékesek az 1885–1945 közötti időjárási feljegyzései, amelyek a vidék szőlő- és gyümölcstermesztésében máig hasznos adatok. Kisfáit aggkori menedékhelynek nevezte, fésültebben inkább homoki Tusculanumnak mondhatjuk – ahonnan 81 évesen új almafajtával jelentkezett. Az életműve 498 szőlő-, 159 alma-, 1178 körte-, 377 őszibarack-, 57 meggy-, 384 sárgabarackfajta, klónfajta, s változat volt. 1849. május 17-én hunyt el, sírját 1979. november 29-én helyezték át a Református temetőből a Városi Köztemetőbe. Ars poeticája a következő: „Teret kell engedni a gyakorlati tapasztalatok érvényesülésének is, mert gyakorlat nélkül egyedül elméletre és hatalomra építeni a jövő több termését nem lehet.”


1. kép  Hankovszky Zsigmond (1864-1949)

2. kép  Kécskei rózsa bélyegen

Hasonló hírek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

spot_img

Friss híreink

Zsonglőr siker

Május 25-én Túri Ádám EZÜST díjas artista lett a...

Birkózó sikerek

Múlt héten a görögországi Loutrakiban rendezték az U15-ös Európa-bajnokságot...

Milliókkal húzta le idős áldozatát

A Ceglédi Járási Ügyészség vádat emelt egy nővel szemben,...

2024 végre az ingatlanpiac éve lesz?

    A gazdasági válság hatásai még mindig erősen érezhetőek egyes...

Mit kell tudni a falusi CSOK-ról?

    A különböző állami támogatások, kedvezményes hitelek népszerűsége az elmúlt...