A református iskola tanulói praktikus ismereteket is szerezhettek a tankönyvből. Az egyházi és népnevelési középületekről ezt írta Nyujtó Pál: „Középületek, melyek közhasználatra vannak szánva. Ilyenek a reformátusok, evangélikusok, katolikusok és izraeliták templomai. Ennek a négy vallásfelekezetnek 36 virágzó tanhelyisége, hol a 6-15 éves tanulók oktattatnak. Polgári iskola 4 fiú és 4 leányosztállyal. Óvoda a 3-5 éves kicsinyek nevelő helye. A határban 4 tanyai iskola is van.”
Meg kellett tanulni a harmadikosoknak, hogy ki és mikor épített először az újvárosi kerületben házat (Cseh Mihály 1840-ben), hogy hol lesz a legújabb temető helye (a Kosárhegyen), hogy mit bányásznak a város déli részén (darázskövet), hogy milyen a bortermés a városban (jelentékeny). Az egykori diákok biztos megjegyezték a város régi nevezetességeit és ők még azt is meg tudták mondani, hogy merre van a katolikus fiúiskola, a Bécsihát, a Fertályföldek, a Bedehát, a Déllő vagy a Nagyszéki csatorna. Még két fontos helyi adat olvasható ki a tankönyvből. A város lakóinak száma 25.380 fő volt és több mint négyezer lakóház állt Cegléden abban az időben.
Rövid megyei összefoglalóval zárul a könyvecske. Ebből „A megye terményei” című fejezetet ajánljuk a mai olvasó figyelmébe. „Legfőbb terménye megyénknek a rozs, kisebb mértékben a búza, árpa, kukoricza, zab, köles, kender, repcze, dohány, burgonya; ezeken kívül pusztáin és legelőin mindenféle háziállat és baromfi bőven tenyész, végre folyóvizeiben, nádasaiban és mocsáraiban hal és gyógypiócza nagy mennyiségben találhatók.”
Nyujtó Pál (1833-1902) tankönyve sokáig szolgálta a régi ceglédi iskolásokat; sokan voltak köztük olyanok, akiknek akkoriban az iskola jelentette az egyetlen tájékozódási lehetőséget. A tananyagot azonban gyorsan elfelejti a felnőtt ember; az „első tanító” emléke viszont élete végéig elkísér bennünket.
