Dr. Rátonyi Dénesné 1938-2014

Windisch Valika Bicskén született 1938. március 15-én. Ott járt általános iskolába, ott végezte el a gimnáziumot is. Fogorvosnak készült. Felvették a SOTE-ra, de létszám felettinek nyilvánították, meg ’56 is közbeszólt, így egy évvel később kezdhette meg tanulmányait. Két sikeres év után 1959. július 18-án házasságot kötött a Cegléden gyakornokoskodó későbbi férjével, dr. Rátonyi Dénessel. Ámde vállalhatatlan volt az akkor hosszadalmas, mindennapi utazás. Felfüggesztette, majd abbahagyta tanulmányait. Megszerzett ismereteinek nagy részét jól kamatoztatta új munkahelyén, a ceglédi Kisegítő iskolában. Elvégezte a gyógypedagógiai tanárképző főiskolát, s néhány évi osztálytanítás után iskolai és városi logopédus lett. Lám, milyen közel került ismét a fogorvosi hivatáshoz. 1969-től megyei logopédiai szakfelügyelővé lépett elő. Húsz év múlva, amikor nevét, példamutató munkásságát megörökítette a Ceglédi Művelődés Aranykönyve, a megyében már 52 főállású logopédus munkáját segítette. Cegléden ő alapozta meg az óvodások, kisiskolások körében végzett beszédjavító, beszédfejlesztő munkát. Több fiatal pedagógust motivált, segített a pályára. Óvónő, tanítónő, gyermekorvos, pszichológus (Pap Györgyné, Sisak Dénesné, dr. Kerekes Tamás, Sárközi Kálmán) társaságában az első iskolaérettségi vizsgálatok (1973) kiváló szakembere volt, majd a Nevelési Tanácsadó (1977) mellett működő „beszédjavító állomás” lelkes, szakszerű segítője. Tagja volt a Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaságnak. Szaktanácsadói munkájával elismerést vívott ki. 1988-ban a minisztérium megbízásából logopédiai szaktábort szervezett a Losontzi iskolában. Nyugdíjasan sem hagyta abba a munkát, Csemő, Törtel, Mikebuda, Kőröstetétlen óvodásainak beszédét javította a ma is emlegetett, szeretett Vali néni. Kapott Éltes Mátyás díjat, Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. Kapott családjától, munkatársaitól segítő odafigyelést, ahogyan ő is önzetlenül segített mindenkinek. A gyilkos kór másodszor is megtámadta, s július 9-én elhunyt. Érdemei elévülhetetlenek. Nem lesz nehéz eldönteni, kiről nevezzenek el majd tantermet az új tanévben. Valika kedves egyéniségére, életművére Skakespeare sorai a legigazabbak: „Emléked innen nem vész soha már, Neved mostantól örökéletű.”