Az idei évben 28. alkalommal, augusztus 16 és 20 között megrendezésre kerülő Mesterségek Ünnepe egyik állandó résztvevője a Ceglédi Alkotók Egyesülete is. Mint minden évben, most is a bemutatóknak helyet adó faház berendezésének kelléke volt a nagymamám ki tudja hány éves sublótja. Viccesen úgy emlegetjük: “aki” már egyedül is feltalálna a Várba, annyiszor volt már ott.
Nem kis feladat, amikor egy csapat egy ekkora rendezvényre felpakol, kellenek hozzá aktív és lelkes tagok, segítőkész hozzátartozók. Mindenki féltett kincse, portékája, az öt napra szükséges tárgyak, eszközök – mind-mind meg kell, hogy férjenek egymással.
A szállítás előtt amikor lecsupaszítva, üresen, szúrágottan állt előttem a mama kredence, úgy ápolgattam bútorkrémmel, mintha a nagymamám (is) lenne – pedig ugye ez “csak” egy tárgy. A sublótnak külön helyet hagytak, óvatosan, féltve tették a teherautó platójára.
Aztán jött a gondolat ebben a nyaralásmentes, szűkös, szabadságos időben, a félárú utazási lehetőséget kihasználva, anyukámmal megnézzük a ceglédiek 18 méter hosszú helyét, a “csodát”, amit ők ott kiállítottak, megvalósítottak. Folyamatos bemutatókat tartottak, minden érdeklődőnek szívesen mesélnek a tevékenységükről – a háttérben pedig, ott van szolidan, nem hivalkodóan a “mama kredence”.
Ugyan hányan viszik el a világ sok részébe a fotóikon?
