– Ezek a szegény kis porontyok még egeret se láttak!…- dohogott magában a nagymama, és a tettek mezejére lépett. Délután volt, ültem a számítógép mellett, amikor lettem figyelmes, hogy valami zörög a hátam mögött. Hát mit látok: Bahar nagyi egy jól megtermett egeret pofozgatott jobbra-balra a perzsaszőnyegen. Szegény pára, már rég kilehelte a lelkét, de amíg nem kapta meg a cica nagyi a dicséretet ügyes vadászatáért, várakozóan nézett rám. Megdicsértem ügyességét, és megkértem, hogy vigye ki a szobából az egeret. Bahar miután bemutatta nekem az egeret, odaadta a halott egeret a kiscicáknak, hagy ismerkedjenek AZ EGÉR-rel.
Marci meglátta az egeret és hanyatt-homlok elrohant. Majd visszalopódzott, megráncigálta a farkát, majd békésen odébbállt. Láthatóan hidegen hagyta a halott egér. Csillagszeműt annyira nem érdekelte az ügy, hogy fogta magát, befeküdt a kicsi kasba és mély álomba szenderedett. Eztán jött elő Cirtoska. Szájába kapta gyorsan az egeret, s közben olyan győztes csatakiálltásszerű vonyításba kezdett, hogy azt hittem, kutya van az udvarban. Elrohant, és gyilkos szemeket meresztett, arra aki közelíteni merészelt feléje.
Először én közelítettem, hogy fotót készítsek róla, ő átölelte, nyüszítve védelmezte zsákmányát. A hangokra Marci is odasietett, de Cirtoska úgy rárivallt Cirtoska, hogy Marcinak inába szállt a bátorsága és csak tisztes távolból, a bokor fedezékéből fürkészte a zsákmányszerzőt. Cirtoska hempergett, s mellső lábaival szorosan a mellére fogta az egeret. Megjelent Csillagszemű is, de ő se mert közelíteni, inkább játszani kezdett a gazdi papucsaival.
Az eset megesett, a két „hatalmas” kandúrka leszerepelt a kis Vakarcs Cirtoska lány előtt! Végül Anita mama megjutalmazta a bátor kiscica lányt egy kis jóízű, finom tejecskével.
