Nem vagyok egyetlen pártnak sem tagja. Nem is leszek! Nem pártokra, emberekre szoktam szavazni. Csak azt írom meg, ami igaz: ma már sokan nem tudják. A szélsőség rossz, legyen bal vagy jobb: mindegy. A szüleim átélték a II. világháborút és az utána történteket. Erről szól az írásom.
Édesanyám gyerek volt akkor. Nagymamám szakácsnő és bejárónő volt, így segített a család fenntartásában. Megismerkedett egy zsidó nővel még a háború előtt, jóban lettek. Ez a hölgy lett édesanyám keresztanyja, bár semmilyen rokonság közöttük nem volt. Huszár Istvánnét zsidó származása miatt két gyerekével elhurcolták. Nagyapám felajánlotta, hogy elrejti őket. „Minek menekülnék, én nem bántottam senkit?”- volt a válasz. Mindhárman ott haltak meg Auschwitzban, a férje elmenekült. A nevük ott van az áldozatok tábláján. Amikor elköszöntek, édesanyámnak tetszett a sárga csillag és átvarrta a kabátjára, az ajtóban vették észre. Ezt követően nagyapámék két zsidó kislányt rejtegettek hónapokig. 1944. nyarán felvitték őket Pestre, a gyerekek onnan mentek tovább Izraelbe. A 8 éves anyukám vigyázott rájuk a törteli utcákon, hogy ki ne derüljön a származásuk. 1990-ben tudta meg, hogy épségben kiért a két gyerek.
A háború után tanítónő akart lenni. Nagyapám nem engedte a nagykőrösi tanítóképzőbe, mert azt hallotta, hogy a szovjetek éjszaka kiviszik a lányokat Szovjetunióba. Sokkal később, de mégis tanítónő lett.
Édesapám német származású lévén igyekezett megúszni a náci besorozást. Sikerrel. 1947. januárjában malenkíj robotra küldték. Nagyapám találkozott Rákosi Mátyással, de csak kezet foghatott vele és átadhatta a listát, amelyen a vétlenül elhurcoltak nevei szerepeltek. Legalábbis ő ezt hitte. A listát ugyanis kicserélték és az én apám neve lemaradt róla. Akik a listán szerepeltek pünkösdre itthon voltak, az én apám 36 hónap után hastífuszba esve került haza. Rosszul volt a lágeri élményekről megjelent könyvektől: őket ott Novosatyinszkban senki nem bántotta. Az őrök ugyanúgy éheztek, mint ők. Azokat bántották, akiknek az SS jel a hónaljába volt égetve. De az apám ezért nem lehetett mérnök, derékba tört az élete. Viszont az ő vezetésével épült fel az Otthon Áruház Cegléden: daru nélkül.
Azt hiszem sikerült röviden és tömören leírni a lényeget. Soha senkit nem lehet származási alapon megítélni.
Név és cím a szerkesztőségben – A kép illusztráció
